„A hit oda visz, ahol Isten emberré lesz.” A napkeleti bölcsek tanításáról: hitről, a kísértésben is kitartó és a magára soha nem maradó hívőkről, végső soron az Isten szeretetéhez vezető útról szólt a Pannonhalmi Bencés Gimnázium igazgatója, Albin atya vízkeresztkor. Az ünnepi konventmise elején Isten áldását kérve szentelte meg a vizet Cirill főapát.

Egy új korszakról és az abban rejlő lehetőségekről szólt homíliája elején Albin atya a Szent Márton-bazilikában január 6-án, vízkereszt ünnepén. Mint mondta, félhetünk a jövőtől, de érdemesebb a jót keresni benne. Például azt, ahogy a hitünk meghatározza a gondolkodásmódunkat és mindent az életünkben. Ahogy azt Albin atya hangsúlyozta, minket is tanít a napkeleti bölcsek hite, amely arra indította őket, hogy kövessék a csillagot.

„Tudjátok, milyen nehéz lehet egy meglett embernek az eddigi tudását, tapasztalatát hirtelen egyetlen apró csillag miatt, ami nem illik az addig jól működő rendszerébe, egyetlen apró csillag miatt mindent föladni, elölről kezdeni, útnak indulni a semmibe?” – tette fel a kérdést a fiúknak. A kor csillagászai közül csak nekik hármuknak volt bátorsága ehhez – hangsúlyozta. „Képtelenek voltak nem meglátni a csillagot. A hívő ember ilyen: nem csukhatja be a szemét. Vagy persze becsukjuk, ó hányszor becsukjuk, de a csillag attól még ott van, tudjuk jól. Szó szerint: nincs mese.”

Mint mondta, a hívő ember ilyen: el kell indulnia, annak ellenére, hogy sosincs teljes bizonyosság. Ahogy a bölcsek sem tudták, hova vezeti őket a csillag. A hit is néha megnyugtat, vagy békét hoz, de tovább kell menni. Ha ugyanis megállunk, nem követjük a csillagot, mert azt gondoljuk, hogy megérkeztük, akkor valójában sosem fogunk – magyarázta.

Majd a bölcsekre váró legnagyobb kísértésről, a hatalom kísértéséről szólt Albin atya. „Az igazi kísértés az az, hogy a hívő elmegy, követi a csillagot, rátalál valamire, és hogy azt gondoljuk, hogy azt el lehet hozni, meg lehet osztani a hatalmasokkal.” Mint mondta, Betlehemet nem lehet elvinni Jeruzsálembe, hanem követni kell a csillagot, és el kell hagynunk az eddigi világunkat, ha rá akarunk találni. „A hit sosem oda visz, ahová én akarom. Épp ellenkezőleg: elvisz az akaratomtól, elvisz a hatalmamtól. Oda, ahol már minden ajándékká válik a bölcsek kezében: arany, tömjén, mirha. Oda, ahol már semmi sem az, ami eddig volt: jászol, szalma, istálló. A hit oda visz, ahol Isten emberré lesz, ahol ennyire velünk van Isten” – fogalmazott.

Végül arról beszélt Albin atya, hogy ahogy a bölcsek is hárman voltak, úgy a hívők sem járnak egyedül soha, és a nehézségek ellenére is kitartanak egymás mellett. Tudják ugyanis, hogy szükségük van egymásra ahhoz, hogy eljussanak Betlehembe, és ne adják fel, vagy alkudjanak meg a megérkezettség hamis tudatával. „Így együtt, hosszan és lépésről lépésre, eltévedésekkel és kísértésekkel, de soha fel nem adva, hanem minden nap újból elindulva: így érkezünk meg majd mi is oda, ahová minden utunk vezessen, Isten szeretetéhez, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van” – zárta szavait az atya.

Az ünnepi konventmise a Pannonhalmi Főapátság youtube csatornáján visszanézhető.