Idén, 2024-ben is megtartottuk május utolsó szombatján a Bencés Diáknapot a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban. „Bencés iskolai múltunk közös élmény, személyes életünk és fejlődésünk meghatározó szakasza, de egyben egymásért, a társadalomért, az egyházért érzett felelősségtudatunk, elköteleződésünk forrása” – mondta Hortobágyi T. Cirill főapát a diáknapon tartott szentmisén.

Öregdiákokkal telt meg 2024. május 25-én szombaton a 800 éves pannonhalmi Szent Márton-bazilika. A szentmisével vette kezdetét a hagyományos Bencés Diáknap. A liturgián Hortobágyi T. Cirill főapát hirdetett igét.

„Jézus feltámadása, mennybemenetele és a Szentlélek kiáradása közötti napok megerősítő, reménnyel teli időszak a tanítványoknak” – mondta Cirill atya. Majd hozzátette, hogy az Apostolok Cselekedeteiből vett olvasmányban arról írnak, hogy ez az időszak 40 napig tartott, de ez nem egy pontos dátum, hanem a 40-es szám szimbólum. „Szenvedése után sokféleképpen bebizonyította, hogy él: negyven napon át ismételten megjelent nekik, és beszélt az Isten országáról.” (ApCsel 1,3) A negyven nap valami újra való felkészülés intenzív idejét fejezi ki.

A tanítványok számára egy új korszak kezdődött. Jézus szenvedéséig és haláláig egy lenyűgöző tanítót és mestert, egy csodatévőt követtek, egyszer még barátjuknak is nevezte magát, de feltámadása óta lassan rájöttek, hogy Jézus sokkal több ennél. „Nem azt várja, hogy utánozzák, hanem hogy folytassák művét” – mutatott rá a főapát. Mint mondta, a bencés gimnázium évei is egyfajta küldetésre készítette fel az öregdiákokat, felelősségvállalásra bátorították őket. „Nem szolgai másolására hívunk annak, amit hallottatok, hanem arra, amire Jézus hívta a tanítványait: emlékezzetek mindarra, amit mondtam, és figyeljetek a Szentlélekre, ő majd megtanít benneteket…”

Jézus apostoloknak adott megbízása ránk is és mindazokra érvényes, akik azóta is hisznek Jézusban, és elfogadják az Isten országáról szóló tanítást – hangsúlyozta. „Testvérek, vegyük észre, hogy az a küldetés, az a megbízatás, amelyet a tanítványok kaptak, mivel beleálltak, megváltoztatta a világot, megváltoztatta őket.” Ők is megtapasztalták az ellenségeskedést, de barátokat is szerezték. Felfedezték, hol lehet megtalálni Istent, amikor keresik, éppen akkor, amikor biztonságra, eligazodásra, válaszra van szükség. Elevenné tették sokak hitét, és életkedvet adtak másoknak. Sok hibát követtek el, és sok problémát okoztak, de hittek abban, hogy Isten hordozza és vezeti, tanítja és inspirálja őket. „Isten bízik bennünk!”

Jézus példája, szavai és tettei megmutatja nekünk, hogy Isten mit jelent az életünk számára, hogyan képzeli el az életet és az emberek közötti kapcsolatot – mondta Cirill atya. „Igaz, újra és újra kudarcot vallunk, még messze vagyunk attól, hogy Jézus üzenete Isten országáról korunkban ebben a világban megvalósuljon. Igaz, újra és újra mint egyház is kudarcot vallunk. Gondoljunk a bántalmazásokra, az anyagi és hatalmi visszaélésekre. Gondoljunk arra, hogy az egyházban valós, vagy vélt érdekből elhallgat a prófétai szó. Pedig halljuk, hogy a politikai szólamok fegyverként használnak vallási retorikát, keresztény értékeket és vallási szimbólumokat emberek ellen. Amikor olyan emberek kiáltására, akik erkölcsi és magánéleti sebeket hordoznak, az egyház nem az evangélium gyógyító megbocsájtó szeretetével közelít, hanem a hagyomány mögé bújva mereven és elutasítóan válaszol.”

Isten mindezek ellenére is bízik bennünk és számtalan jelét fedezhetjük fel annak, hogy az emberek megértettek valamit Jézus megváltó szeretetéből, tanításából. Amikor minden kudarc ellenére új lendületet és dinamikát kapunk a Szentlélektől, és nem maradunk meg egyfajta beszűkült, „statikus keresztény létben”, hanem átéljük és sugározzuk megváltottságunkat – hangsúlyozta a főapát. Majd ezzel folytatta a példák sorát: amikor tudunk szolidárissá válni a ma emberével, és a hitet nem valamiféle „metafizikai és statikus igazságok” summájaként vagy erkölcsi alapelvek, tilalmak és parancsolatok gyűjteményeként tukmáljuk rájuk, hanem az örömhír spiritualitását sugározzuk. Amikor a kereszténységet eleven, dinamikus valóságként tapasztaljuk meg, mert ha változások lépnek fel a társadalom kulturális paradigmáiban, a keresztény lét új fajtái tűnnek fel és fejlődnek tovább.

Majd ezekkel a szavakkal fordult az öregdiákok felé: „Erre hívunk titeket: lendületes és dinamikával teli életre, a bencés szellemiségben. Arra, hogy szolidárissá váljunk embertársainkkal. Arra, hogy megéljük és hirdessük a hitet kortársaink számára.” Mint mondta, újra fel kell tennünk magunknak a kérdést, hajlandóak vagyunk-e mi is részt venni az Ő küldetésében. „Hiszen akkor ott azon a hegyen és most itt ezen a hegyen mondja: »Én kaptam meg minden hatalmat az égen és a földön. Ezért most menjetek el, és tegyetek tanítványommá minden nemzetet! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Tanítsátok meg őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok mindennap a világ végéig!«”

A szentmise után Barcza István, a Pannonhalmi Bencés Gimnázium igazgatóhelyettese, az Alumni titkára köszöntötte az öregdiák-társakat. Mint mondta, matematikatanárként a számok bűvöletében él. A pannonhalmi bazilika újjáépítésének és felszentelésének 800. évét ünnepeljük, a gimnázium 85 éves, a díszterem alatti bástya több mint 500. „Mi büszke, olykor fellengzős bencés diákok megszoktuk már, hogy ezeken a fokokon visszalépdelve eljuthatunk egészen Pannonhalma alapításáig, végső soron az államalapításig” – fogalmazott. Majd hozzátette: „a mai napon belenézünk ebbe a közös múltba, nem a mélységes mélybe, csak a mi kis három emberöltőnyi iskolatörténetünkbe.”

Ezt a múltat a diáknapon a szekcióbeszélgetéseken tárták fel. Szó esett arról, hogy milyenek voltak az államosítás évei 1948 után, azaz a gimnázium második évfolyamának kifutását követően, vagy milyen rendkívüli egy olyan iskola, ahol a kezdetektől működik házimozi. Továbbá beszélgettek arról, hogyan néz ki az a fiúiskola, amely évről évre – de aztán 39 évre megszakítva – diákbált szervez, lányokat is vendégül látva, és milyen az a kosárlabdaélet, amely miatt öregdiákként is érdemes visszajönni az Alumni-kupára.

Elsőként azonban a bazilika 800 évvel ezelőtti újjáépítésének történetébe pillanthattak be az egykori diákok. Takács Imre művészettörténész, aki maga is Pannonhalmán végzett egyebek mellett mesélt arról, honnan lehet tudni, hogy négy műhely váltotta egymást az építkezéskor, és ki is volt Uros apát, aki 1224-re megújíttatta a szerzetestemplomot.

A Diáknapon Hornyák Levente (Ph 2008), a Bencés Diákszövetség főtitkára átadta a díjakat a Diákszövetség által meghirdetett fotópályázat legjobbjainak. A „Nemzedékről nemzedékre” mottóval meghirdetett fotópályázatra 30 pályázótól összesen 129 fénykép érkezett.

Díjazottak:

I. helyezett: Halász Csongor (Czuczor Gergely Bencés Gimnázium) az „Öröklődő mosolyok” című fényképével (díj: 80.000 Ft)

II. helyezett: Knoll Ádám (Czuczor Gergely Bencés Gimnázium) „Az ébredő erő” című fényképével (díj: 60.000 Ft)

III. helyezett: Czaltig Csongor (Pannonhalmi Bencés Gimnázium) a „Nemzedékről nemzedékre” című fényképével (díj: 40.000 Ft)

III. helyezett: Gortva Nikolett (Czuczor Gergely Bencés Gimnázium) a „Tükörkép” című fényképével (díj: 40.000 Ft)

Zsűri dicséretben részesült:

Hahn Rebeka (Czuczor Gergely Bencés Gimnázium) a „Jelen, a múlt körében” című fényképével (díj: 15.000 Ft)

Zsűri dicséretben részesült a beküldött kollekcióért:
Gutowski Gellért Taddeus (Pannonhalmi Bencés Gimnázium) (díj: 15.000 Ft)

Közönségdíj: Dadi Csilla Mercédesz (Balatonfüredi Szent Benedek Középiskola és Kollégium) az „Téli szünet” című fényképével (díj: 15.000 Ft)

A Diáknap kötetlen beszélgetéssel ért véget a szokásos sör-virsli ebéd mellett, amely a Bencés Diákszövetség támogatásával valósult meg: az esemény teljes költségét a Diákszövetség fedezte.