Közvetlen és kedvesen zsúfolt kép, amikor két államtitkár, két sztárépítész, egy főapát, egy igazgató, három tanár és huszonsok kilencedikes gimnazista közösen belaknak egy teret. A Pannonhalmi Bencés Gimnázium feszített munkával, fél év alatt megvalósított kezdeményezése, az osztálynappali adta az apropót és a helyszínt is ahhoz, hogy ennyi, nagyon különféle ember egy tanórányi időt együtt töltsön. Soltész Miklós és Nacsa Lőrinc államtitkárok rendhagyó osztályfőnökin adtak át egy – ma még – rendhagyó teret a diákoknak.

Közösség – ma erről a szóról sokszor inkább nehézségek, mintsem jó élmények jutnak eszünkbe. Különösen így van, ha a tinédzser korosztályról van szó. A mai tizenévesek egyrészt gyakrabban és könnyebben kapcsolódnak inkább a virtuális, mint a valódi világ közösségeihez. Másrészt kevés lehetőségük van arra, hogy minőségi és biztonságos, épített terekben együtt lehessenek. A Cirill főapát úr áldásától kísért, a Magyar Kormány célzott támogatásából felépített osztálynappali követendő példát mutat arra, hogy mindkét problémára lehet jó megoldásokat találni.

Soltész Miklós, egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkár arra hívta a csendes kis ünnepségen résztvevőket, hogy erősítsék egymást közösségeikben. A Pannonhalmán átadott tér is éppen azt szolgálja, hogy találkozzunk, beszélgessünk, együtt legyünk. Beszédében rámutatott: törekedni kell a békességre a családon belül, az iskoláinkban és a világban is. Arra biztatta a jelenlévőket, különösen is a fiatalokat, hogy erősítsék egymást és a békességre törekedjenek, mert ha a hívő emberek képesek közvetíteni a békét, annak komoly közösségteremtő ereje van.

Még jelképesebbé tette ezt az osztályfőnöki órát, hogy a bencés gimnázium testvérintézménye, a csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium vendégségben lévő diákjai is részt vettek rajta. Nacsa Lőrinc, nemzetpolitikáért felelős államtitkár szerint Pannonhalma egy olyan hely, ahova szívesen jön az ember, szívesen marad itt és szívesen beszélget.

Ezt az otthonosságot erősíti az új osztálynappali és külön öröm, hogy egy testvériskola is bevonódhatott az ünnepségbe. A csíkszeredai diákok a magyarság egyik szent helyéről, a Csíksomlyó lábától érkeztek a magyarság másik szent helyére, az ezeréves bencés főapátságba – mondta. Két magyar közösség, két Kárpát-medencei testvériskola találkozott, ami a nemzeti összetartozás szép példája. Ott is, itt is magyar fiatalok küzdenek ugyanazokkal a kihívásokkal, problémákkal és a létrejött emberi kapcsolatok, barátságok azok, amik összekötnek minket 800 kilométeres távolságból is – emlékeztetett az államtitkár.

A gimnázium azt szeretné, ha ezek a kapcsolatok elsősorban nem digitális csatornákon épülnének és maradnának fenn. Az egymásra és a közösségekre fordítható időt ugyanis az interaktívnak gondolt, tenyérnyi monitorok felzabálják. Kutatások támasztják alá, hogy az okostelefonozás akár napi 6-8 órát is magának kikövetelve szinte lenulláz minden más kapcsolatot, kapcsolódást és aktivitást. Üzengetünk, posztolunk, görgetünk, megosztunk. A fiatalok pedig különösen aktívak és védtelenek is ebben.

Ijesztő a tendencia, és hasonlóan ijesztő belegondolni abba is, milyen kevés jó minőségű, épített tér segíti a fiatalok gondtalan együtt levését. Hol tudnának csapatni, bondingolni, lógni, dumálni, vagy csak úgy „ellenni”? Plázákban? Művházakban? Parkokban? Egyik sem ideális helyszín és egyik sem hordozza a bensőségesség, otthonosság minimumát sem. Mitől válik egy helyszín valódi közösségi hellyé, azaz, hogyan lesz belőle 36 kiskamasz közös nappali szobája? A berendezés teszi? Vagy a színek? A funkcionalitás? Az akusztika? A fények?

A jövő iskolájának tervezésekor ezeket az alapkérdéseket fel kellett tenni akkor, amikor a gimnázium bő harmincfős csapata – diákok, tanárok, prefektusok, bencések – belekezdett a közösségi munkába a Can Architests és a Robert Gutowski Architects építészirodák irányításával. Juhász-Laczik Albin igazgató atya felidézve a tervezés időszakát Szent Benedek tanítására irányította a figyelmet.  A Regula 3. fejezete ugyanis arról szól, hogyan hozza meg az apát vezetésével egy közösség döntéseit: „Valahányszor valami fontos tennivaló fordul elő a monostorban, hívja egybe az apát az egész közösséget, és adja elő maga, hogy miről van szó. (…) Azért mondjuk, hogy mindnyájukat hívja meg a tanácsra, mivel gyakran a fiatalabbnak nyilatkoztatja ki az Úr azt, ami jobb.” Albin atya emlékeztetett rá, hogy az osztálynappali tervezésében tényleg a legfiatalabbak is részt vettek. Mi ez, ha nem felelősségvállalásra nevelés, ami az iskola legfontosabb feladata lenne?

Ő maga egy szerzetesközösség tagjaként most azt tanulta meg, hogyan lehet és kell közösséget szervezni. Megköszönte diákjainak a sok hozzáadott értéket, aminek gyümölcse lett ez a nagyszerű, közösségi tér. A gimnázium felelősségre nevelt azáltal is, hogy becsatlakozva a fiúk részesei lettek annak, hogyan nézzen ki egy iskola, egy nemzet, a hazánk és egyházunk nem 20 év múlva, hanem már ma. A gondolatok, érzések formába öntéséhez pedig az építészet nyelvét hívták segítségül. A hat kőkemény, direkt erre a feladatra dedikált tervezési nap öteleit, javaslatait Cseh András és Gutowski Robert építészek fordították le tervrajzokra.

Büszkén állíthatjuk, hogy a „fordítás” jól sikerült. A Pannonhalmi Bencés Gimnázium második emeletének sarokszobájában körbenézve a világos tölgy és a pasztellek árnyalatai fognak körbe egy barátságos középkék szövettel és ugyanolyan padlószőnyeggel burkolt teret. A nappali domináns részét ez a fából készült, megemelt platform alkotja, amely a közösségi események központi tere. A tér szívében egy mobil bútorokat magába foglaló „tűzrakó hely” található, amely a közösség szimbolikus középpontja. A padlózatba süllyesztett, kocka alakú ülőkéket is kiszedve kényelmesen elfér itt egy egész osztály.

Az ajtó mellett picike konyhapult köszönt, teákkal, viharvert vízforralóval, mikróval, csappal. Nyolcan tudnak leülni az asztalokhoz, mögöttük polcok teli társasjátékokkal, a falon beépített szekrények, a padok alatt fiókok húzódnak. Szobanövény, mozgatható világítótestek, három nagy ablak és egy perforált, akusztikai álmennyezet teszi tökéletesen otthon-hangulatú nappalivá a helyszínt, amely különösen alkalmas az esti imádságokra, az osztály megbeszéléseire, tanórákra, vitafórumokra és olyan eseményekre is, mint például egy közös meccsnézés, társasozás.

Most a kilencedikes diákokon és nevelőiken a sor, hogy napi rendszerességgel teszteljék a teret, azaz: használják, lakják be, koptassák, szeressék. És aztán lejegyezve ezeket a tapasztalatokat adjanak visszajelzést az építészeknek. A távlati cél az, hogy mind a nyolc osztály egy-egy hasonló nappalit vehessen birtokba a hegyen. A pannonhalmi példa már most követőkre talált: a főapátság egyik budapesti intézményében is megkezdődött egy iskolai diák-nappali tervezése.