2025. december 5-én nyílik meg a Gimnáziumi Galériában Nagy Barbara festőművész Örvény c. kiállítása. A kiállítást megnyitja Csanádi Szilvia: esztéta, művészettörténész

 „A látható reliefje a láthatatlanból fakad.”¹ – jegyzi meg Jean Luc Marion a Látható kereszteződése című könyvében: A képzőművészet azonban egyértelműen anyagi és konkrét dolog. Hogyan lehetséges, hogy általa a látható átlépjen a láthatatlanba? Mik a láthatóság és az átlépés „feltételei”? Hogyan tudjuk megtenni ezt a lépést?

Munkáimban a dolgok láthatóvá válásával foglalkozom. Azzal az egyszerű optikai jelenséggel, hogy a fekete elnyeli a fényt, a metszett fa hordozó azonban megjeleníti, láthatóvá teszi azt. Hannes Böhringer a Szinte semmi című könyvében így ír: „Az image, a kép nem retorikus metafora, nem díszítmény, hanem abszolút metafora, egy vortex, egy pont. E pontot az abszolút sűrűség pontjának nevezhetjük, költői sűrűségnek.”² Az általa említett vortex, az örvény a kép keletkezésének kezdete: egyetlen pontból indul, egy ceruza, egy véső letett hegyétől a fatáblán, hogy eljusson a mélység fekete hullámaihoz. Tudjuk, hogy az örvény egyszerre kecsegtet a merülés és a felbukkanás lehetőségével. Belemerülünk a húzó erőbe, ami tulajdonképpen a fényre lépés első mozzanata. Szinte semmi.

Nagy Barbara

^{1 Jean Luc Marion: A látható kereszteződése, Bencés Kiadó, Pannonhalma 2013, 22.o.}

^{2 Hannes Böhringer: Szinte semmi, Ballasi Kiadó-BAE Tartóshullám 2006., Budapest, 25.o.}