Hagyományosan május utolsó szombatján tartottuk meg idei Bencés Diáknapunkat, amelynek fő témája az Iskola éve volt.
A 10 órakor kezdődő szentmisén megemlékeztünk az elmúlt években elhunyt tanárainkról, Kürthy Juditról, Jakab Juditról, Szabolcs Józsefről, Kirsch Attiláról és Bencze Lóránt Anzelmről.
A közelmúltban elhunyt öregdiákjainkért is imádkoztunk: Szalai Béláért (1958B), ill. Németh Antal plébánosért (1959A). Utóbbi diákunk búcsúztatására egy versciklust írt egykori jó barátja és iskolatársa, Nagy Kálmán (1962A), amely alább olvasható.
A szentmisét követően négy beszélgetést szerveztünk a Díszteremben:
Albin atya, Konrád atya: az iskola aktuális feladatai, az Iskola éve rövid bemutatása
Imre atya, Hugó atya: osztálybencésség, mentorálás, teremtésvédelem
Klimas Marcel, Sárközi Pál (11.A): Pannonhalma On Road, bemutatkozás általános iskolákban
Imre Pál (12.A), Gombás Iván (12.B): a mai gimnázium végzős diákjaink szemével
A programmal párhuzamosan szerveztük meg az I. Alumni-focikupát, amelyre 6 csapat (2006A, 2018A, 2021A, 2023AB/26A, 2025A, Tanárok) is benevezett. A kupát a 2021A csapata nyerte.
—————————————————————
Nagy Kálmán versciklusa Németh Antal emlékére:
Kópházi Triptichon
(Németh Antal esperes fejfájára)
Papramorgó
Bátyám helyett bátyám voltál
s bizton elsápadt az oltár,
ha ököllel döngetéd.
Szavad nem volt dörgedelmes,
de nem is volt kenetteljes,
tudtad, hogy Igénk a tét.
Tudtad, egészség nem vétek,
önsanyar csupán csalétek,
mely fanyar egekbe vész.
Mert a mérték nem tivornya;
Úrfelmutatás mi volna,
ha nem dall a józan ész!
Álltad öt helyett a sarat,
mely csakis sarudra ragadt,
ám a lelked tiszta volt.
Mid lőn, mindent ingyen adtál,
száll a méh, üres a kaptár
és kifosztva áll a bolt…
(Utolsó éveiben 5 gyülekezetet látott el.)
II.
A találka
Bátyám és barátom klarinét a karban,
amely a trón körül szolgáltat zenét.
Majd búg, mint hajókürt, indulásra készen,
majd sirályként vijjog, jelezvén fenét.
Búg, mint a hullámok szinuszgörbe-rendje,
mely partunkhoz sodor némi hordalékot,
s vijjog, mint az ármány, a felnőttkelengye,
mely kinőni való, ittre támadt légyott.
(A kihalt és félhomályos templomba, ahol friss halottam fölött elmélkedtem, bejött valaki és elkezdett klarinéton játszani. A dallam ismeretlen volt, megfoghatatlan.)
III.
Epitáfium
Ne emlékeztessetek:
“Porból lettünk…” Mi jól tudjuk, emberek!
Mi egy világháború porából
jöttünk, örök romoknak korából,
lábunk nyomát hamvak őrizik.
S ott, hol ég és föld halomra dőltek,
volt, hamut ki homlokunkra kent:
“Böjt az alkotó.”- mondotta Kend.
München, 2026. december 10.
