Érettségiző diákjaink ballagására 2012. május 6-án, vasárnap 12.30-kor került sor a főapátság Hospodár-kertjében. A ballagási misén készült fotók itt, a ballagáson készültek pedig itt tekinthetők meg. Hardi Titusz igazgató, Varga Márton (12.B) és Kaposi Brúnó (11.A) mondott beszédet.
Titusz atya beszéde:
Kedves Főapát Úr! Kedves Kollégák! Kedves Szülők, rokonok, vendégeink! Kedves Diákok! És nagy nagy szeretettel köszöntelek benneteket, akik nélkül ma lennénk itt: Kedves Tizenkettedikesek!
Ma elballagtok, holnap elkezdődnek az írásbelik, kicsit több mint 1 hónap múlva befejezitek a szóbeliket, aztán elmentek, végleg.
Így ballagás környékén folyton az motoszkál bennem, vajon mit is visztek magatokkal. Mi az a tudás, amivel útra bocsájtunk benneteket. Mi az, amire szert tettetek? A 2. fokú egyenlet megoldóképlete? A feltételes múlt az angol, német, olasz vagy francia nyelvben? Vagy egy Chopin ballada? A mindennapi testedzés szeretete? Bármennyire is szép, olykor hasznos tudást is adtunk nektek az emúlt évek során, szeretném tudni, hogy valami sokkal fontosabbat visztek magatokkal.
Nem voltak mindig felhőtlenek az együtt eltöltött évek. Volt bennük jócskán huzakodás, vitatkozás, értetlenkedés, olykor lemondás, beletörődés is – és volt bennük megannyi újrakezdés, lelkesedés, beszélgetés, a másik megértése, egy hihetetlen farsang, amikor számunkra már szinte váratlanul bedobta magát az egész évfolyam és együtt hozott létre a napok sodrásában valami maradandót. Valamit, amire évek múltán is emlékezni fogunk: áh, az a 2012. évi farsang.
A nehéz és a szép percek, a vesződés és a meghitt beszélgetés között a közös nevező az elmúlt évek során talán az, hogy mindegyik esetben egyaránt veletek foglalkoztunk, veletek törődtünk, értetek aggódtunk. Nem arra kellett figyelnünk, mennyire lesz hasznos a szó materiális értelmében az a tudás, amit átadunk nektek – hanem sokkal inkább arra, ami ezalatt, eközben történik. Ami veled és benned történik.
Ezért érte meg, ezért kellett vesződni veled, rád szólni akár 101.szerre is. Ha volt mulasztásunk az elmúlt évek során az nem az volt, amikor összevesztünk valamilyen eset kapcsán és az neked rosszul esett, hanem az, amikor nem szóltunk, hogy ez így nincs rendjén.
Kedves Fiúk!
Amint ez a mai nap rólatok szól, úgy ti voltatok a főszereplői az elmúlt éveknek. A terep ti voltatok, ti vagytok. És ezt viszitek magatokkal.
“Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.” – mondja a költő. Alattad a föld: igyekeztünk megmutatni nektek a teremtett világ szépségét, a felette való uralkodás felelősségét. Fölötted az ég: Istenünk határtalan, mindent beborító, mindent átölelő jósága. De az átjárhatóság záloga, a létra, benned van. Neked kell békét teremtened önmagadban a téged körülölelő világgal úgy, hogy míg két lábbal jársz a földön kinyílsz és befogadod a magasságból érkező áldást.
Te vagy az igazi kincs, mert ez a találkozás, ez a harmónia, ez az isteni jelenlét ott, benned tud létrejönni. Mehetsz akárhová, szert tehetsz akárhány diplomára, meggazdagodhatsz, lehet belőled milliomos, ha ez a tudás nincs meg benned, akkor hiába minden csillogás, pompa és gazdagság: üres maradsz belül. És mert űr lesz benned, koldus-szegénynél is nyomorúságosabban fogod érezni magadat.
Ahogy az év folyamán egyre világosabbá vált, hogy a bazilika felújítása miatt a pannonhalmi ballagások legmeghittebb helyszíne nektek nem adatik meg, két út állt előttetek: a körülményeket kárhoztatva keserűségbe, sértődöttségbe vonulni, vagy elgyászolva belül, magatokban a bazilika hiányát felkészülni az ünnepre és arra figyelni. Az elmúlt napok lázas készülődését látva bátran mondom: ti ez utóbbit tettétek. Az ünnepre, a mai ünnepre koncentráltatok, előre néztetek és azt kerestétek: ebben a helyzetben melyek lehetnek azok a cselekedetek, amelyek leginkább ki tudják fejezni a ti ballagásotokat, a ti búcsúzásotokat. Osztályfőnökötök, prefektusotok, Konrád atya segítségével el tudtátok engedni a bazilikát, képesek voltatok a legapróbb részletekig végig gondolni nem is egy, hanem két forgatókönyvet: mi történik akkor, ha esik az eső, mi van akkor, ha süt a nap. Képesek voltatok nem keseregni a helyzet bizonytalansága fölött, hanem az új helyzetben megkeresni a legmegfelelőbb gesztusokat. Befogadtátok a világot és képessé váltatok arra, hogy magatokban mindent szépen elrendezve békét teremtsetek – ezért tudunk ma ünnepelni.
Sokat nőttetek a szememben ezekben a napokban, mert megmutattátok, hogy jó úton jártok. Ismerős számotokra és használni is tudjátok azt a bizonyos létrát. És ez az a tudás, amit nemcsak magaddal kell vinned, de soha sem szabad elfelejtened:
“Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.” A boldogságot soha, soha se a külső körülményektől tedd függővé, mert ott meg nem találhatod. Magadban keresd! Ha ezt megértetted – nyugodt szívvel engedlek utadra.
Kedves Ballagó Tizenkettedikesek!
Isten veletek!
