Meschede

 

            Korán reggel még teljesen kihalt a gimnázium. A hajnali fényben derengő folyosók üresek, csak a hálókból hallhat némi szuszogást az ember, ha a lépcsőház felé tartva elsétál előttük. Ahogy tettük ezt mi is páran május 17-e szombaton első lépéseinket megtéve a több, mint 1000 km-es úton.

            Az ötórai indulás ellenére csak este nyolc körül érkeztünk meg Meschedébe, egy hosszú, teljes egészében buszon töltött nap után. Miután mindenki hivatalosan is megismerkedett vendéglátójával, szétszéledtünk a város, és környéke különböző pontjaiba.

            Vasárnapi napot végig velük töltöttük. Minden család más-más programot eszelt ki szórakoztatásunkra. Engem vidámparkba vittek, ahol nagyon jól éreztem magam.

            Másnap fogadóinkkal együtt mi is iskolába mentünk. Ez többeknél igen korai felkelést jelentett. Cserébe újra magyar szavakat hallhattunk, és beülhettünk a tanítási órákra, melyek a nálunk megszokottnál lazább rendben folytak. 11 órától Emanuel testvér vezetésével megnéztük a Csend Házát, ahol a nyugalomra vágyó vendégek tölthetnek el néhány napot. A templomot, amely a maga nemében igen különleges építmény. Emellett az apátság épületét, és műhelyeit. Végül, de nem utolsó sorban az Oasét, amely fiatalok befogadására szolgált, és nekünk is kedvelt helyünkké vált. A közös ebéd után hamarosan kezdetét vette a magyar-német barátságos futball-mérkőzés. Az eredmény sokak szerint nemzeti válogatottunk színvonalát tükrözte: 8:1-re kikaptunk. A kosármeccsen azonban elégtételt vehettünk. Nem olyan nagy fölénnyel, de azért magabiztosan győztünk.

            Kedden délelőtt ismét tanításon vehettünk részt, délután pedig a Wahrstein-i sörfőzdébe utaztunk. Ott megtekinthettünk, hogy milyen tökéletes módszerekkel folyik a sörgyártás a mindig mosolygó munkások keze alatt. Miután véget ért a vetítés, buszokba ültünk, és végiggurultunk az egész épületegyüttesen. Végezetül mindenki megkóstolhatta a termékeket is. az ínyencek számára még chilis sört is tartogattak. A kóstoló után nem csak élményekkel, hanem egy söröskorsóval gazdagodva hagyhattuk el a Wahrsteiner Brauerei-t.

            Szerdán a város templomát és kincstárát látogattunk meg, majd a városházára mentünk. Itt Meschede polgármestere üdvözölt minket, és beszélt a város különböző adottságairól, problémáiról. Ezek után még lehetőség volt kérdezni, mellyel néhány diák élt is, a város nyújtotta lehetőségek, és más egyéb iránt érdeklődve.

            Délután, valamint az egész csütörtököt újból a családoknál töltöttük. Másnap került sor ugyanis a Schützenfest-re. Ez egy helyi hagyomány, melynek keretei közt zöld sapkás, fehér nadrágos Schütze-k vonulnak végig a városon a rezes kíséretében. Sort kerítettek emellett az ún. Schützenkönig megválasztására. Ezt a rangot egy agyaggalamb lelövésével lehetett kiérdemelni.

            Pénteken egy nagyobb kirándulást tettünk. Először Bonnba utaztunk, ahol a Történelem Házát néztük meg. Ez a múzeum Németország történelmét mutatja be a II. világháború végétől napjainkig. Kölnben először város római maradványit csodáltuk meg a városháza alatt elhelyezkedő múzeumban. Utána elsétáltunk a dóm előtti térre, bementünk egy épület alagsorába, ahogy egy közel 30 perces vetítést láthattunk a katedrálisról. Aki ezek után még kíváncsi volt a templomra, az fizikai valójában is megszemlélhette a (neo)gótikus épületet. A hátralevő időt a sétálóutcákban töltöttük el.

            Szombaton az Eslohe-i Gépipari Múzeumba látogattunk el. Itt a primitív kőeszközöktől kezdve a kezdetleges láncfűrészen és egyéb egyszerűbb szerkezeteken át, a legkülönbözőbb méretű és rendeltetésű, bonyolultabb gőzgépekig rengeteg érdekességgel találkozhattunk. Utána egy családi sörfőzdébe vezetett az utunk, ahol a kóstolás és körbevezetést követően egy ebédre is vendégül láttak minket.

            Vasárnapot az előzőhöz hasonlóan a családoknál töltöttük.

            Hétfőn volt az utolsó lehetőségünk német tannyelvű órákra beülni, és sok egyéb dologra is, hiszen ez volt az utolsó napunk Németországban. Este búcsúpartit rendeztek a tiszteletünkre. A vendéglátókkal együtt történő grillezésen beszédet mondott Herr Eberhart Borghoff, a testvérkapcsolat német szervezője. Magyar oldalról Elréd atya, valamint diákrészről Szabó Ákos köszönték meg a vendéglátást Emlékül mindenki egy-egy meschedei pólót kapott.

            A végső búcsúra másnap reggel került sor, majd 8 órakor elindultunk. A hosszú út alatt volt időnk megtárgyalni a sok élményt. Páran máris a nyári visszatérést tervezgették. Mindenki szomorú volt, hogy a következő tanévben nem lesz lehetőségünk viszontlátni őket, így minden bizonnyal valamennyien nagyon jól éreztük magunkat.

 

Meszes Márton X. B.