2016. május 20-án 20.00 órakor a Gimnázium Teleki-termében Berecz András mesélt.

 Berecz András így vall önmagáról:

„1957-ben Budapesten születtem. Az első dalokat édesanyámtól tanultam, aki a híres kunhegyesi táncos, tréfafa és nótafa, Tanka Gábor lányaként sok ilyet tud ma is. Majd húsz éve gyűjtök Erdélyben, Moldvában, Felvidéken, Somogyban, Szatmárban, Nyírségben dalokat, meséket, tréfákat. Életem különféle vargabetűi, hajtűkanyarszerű fordulatai után, melyek során rakodó segédmunkás, erdőművelő és jogi egyetemista is voltam, hajszolt embertársaim örömét keresgélő énekes, mesemondó lettem. Így amiről éjszaka álmodok, azt csinálom nappal.

Kedves dalaim és meséim a honát kereső és a nagyon szerelmes ember gondolatait hordozzák. Felnőttekhez szólnak inkább.

Sok lemezt, kazettát, CD-t, rádió- és televízió-felvételeket készítettem idehaza, Európában, az USA-ban és Kanadában is.

Műsoraimban a magyar népdalok és népmesék a főszereplők. Váltakozva adom elő őket, egyiket a másikkal pihentetve. Hangvételüket az határozza meg, hogy nagyrészüket magam gyűjtöttem. A meséket ezért nem irodalmi nyelven, és nem kötött szöveggel mondom, hanem különféle, a köznyelvben alig ismert, ritkán használt szavakat beépítve, és a rögtönzésnek tág teret adva.”