2016. november 17-én 17.30-kor nyílt meg Kelemen Benő Benjámin grafikusművész kíállítása Bizonyos foltok… címmel, amlelyet Szalay Ágnes művészettörténész nyitott meg. A kiállítás 2017. január 5-ig tekinthető meg, a megnyitó szövege alább olvasható.

Bizonyos foltok

Kelemen Benő Benjámin kiállítása

Tisztelettel és szeretettel köszöntök minden kedves jelenlévőt, atyákat, diákokat és a messzebbről ideérkező vendégeket Kelemen Benő Benjámin grafikusművész kiállításának megnyitóján. Engedjék meg, hogy pár mondatban bemutassam az itt első alkalommal kiállító művész úr munkásságát.

Kelemen Benő Benjámin 1952-ben született Mosonmagyaróváron.

1969-78 között a győri Centrum Áruház dekoratőre, 1978-82 között a győri Kisfaludy Színház grafikusa. 1982-től szabadfoglalkozású grafikusként dolgozik.

1970-től közel 115 csoportos és 40 önálló kiállításon szerepelt.

A mosonmagyaróvári Art Flexum Művészeti Társaság alapító tagja, munkái több hazai köz- és magángyűjteményben is megtalálhatók.

A Mosonmagyaróvár melletti Újrónafőn élő, több évtizeden keresztül Győrött tevékenykedő művész alkalmazott grafikai alkotásaival gyakran találkozhattunk utcákon, tereken, vagy színházak homlokzatán. Az általa készített plakátok, meghívók ismerősek lehetnek számunkra, amelyek színházi előadások, kulturális fesztiválok, színvonalas művészeti fórumok (úgy mint a Győri Nemzetközi Grafikai Biennálé) vagy különböző intézmények arculatát tükrözték. Itt a gimnázium tetőterében látható tárlatán a közönség ezúttal egyedi művészi rajzaival és reliefjeivel ismerkedhet meg.

Ugyan a kiállítás címe „Bizonyos foltok”, én most egy kicsit árnyaltabban járnám körül ezt a megfogalmazást. A folt ugyanis számomra egy sokkal inkább megfoghatatlan, esetleges és véletlenszerű képződmény, amely sokszor akaratunkon kívül létesül, többnyire nem kívánatos felületeken. Kelemen Benő képein viszont sokkal inkább tudatosan megformált, nagy gonddal megszerkesztett vagy térbe konstruált geometriai elemekkel találkozunk, amelyeknek van kezdete és vége. Úgy is értelmezhetnénk ezt a tárlatot, mint egy tér-idő kaput, ahol háromszögek, körök és négyezetek váltakozása illetve egymástól eltérő konstrukcióban történő kombinálása, elhelyezése ad különböző értelmezési lehetőséget egy-egy alkotásnak.

Hogy milyen műfajúnak is tekinthetjük ezen alkotásokat? Kelemen Benő az elvont, tiszta formák és az érzékletes plasztikus részletek avatott mestere reliefek és grafikák területén. Alkotásai változatos variációk a fent és a lent, a kint és a bent, az innen és túl, a tökéletes és esetleges, az örök és egyszeri, valamint a szent és a profán kimeríthetetlen témájára. Úgy működik ez, mint a kombinatorika, egy-egy adott forma, elem végtelen variációján alapul. Az utóbbi években készült grafikáin és síkplasztikáin végigkövetketjük ezt a logikus következetességen alapuló alkotói módszerét, amely egy koherens egységgé alakítja ezen alkotói periódusát.

Reliefjei összecsengenek grafikáival, itt ugyanúgy anyagok, formák, terek, finom és durva felületek ütköztetése foglalkoztatja. Ezek az ütköztetések elementáris feszültségek, finom elmozdulások és tiszta harmóniák nagyvonalú képi megjelenítéséből indulnak ki.

Ennek az örökérvényű és egyszeri kettősségének vizuális megjelenítésének lehet szemtanúja a befogadó.

Kelemen Benő művészetére ugyanakkor jellemző egy bizonyos fokú klasszicizmus, melynek köszönhetően művészete sokkal lágyabb a gesztusfestők (mint pl. Jackson Pollock) vagy a kubisták (mint pl. Goerges Braque vagy Pablo Picasso) műveinél. Könnyed, finom, többnyire monokróm színeivel, a formák különböző módon történő társításával és azok enyhe mozgalmasságával, illetve harmóniára törekvő kompozícióival életet lehel alkotásaiba.

A most látható kiállításon 24 művét láthatjuk, amelyek laza módon, formavilágukban illetve főleg szellemiségükben, felfogásukban kapcsolódnak egymáshoz.

A tárlaton körbenézve azonnal szembetűnik a geometrikus kompozíciók sokasága. Egyes művek Kelemen Benő még korai korszakához köthetők: ilyenek pl. tövissel applikált reliefjei. A kép felszínére installált tövisek akár a töviskoronára is emlékeztethetnek bennünket. Szinte reliefszerű, gazdag textúrájú grafikáin a jellegzetes aranyfüst szintén mint szimbolikus és szakrális elem jelenik meg.

A pontosan meghatározott szabályok szerint alakított rendszerbe olykor belevisz egy-egy új elemet, új életet lehelve a kompozícióba. Más műveit a színkombinációk, a kompozíciót dominánssá formáló kis plasztikák, jelen esetben emberi alakok vagy keresztek játékos variálásával teszi mozgalmassá. A variáció, a permutáció Kelemen Benő munkáiban központi szerepet kapott, sőt, olykor a síkok eltolásával játszik, egyidejűleg van jelen síkszerűség és a plaszticiás, két és három dimenzó egyesítésével. A kompozíciókat a finom, homogén színek mellett a diszkrét, de változatos felületkezelés teszi lendületessé.

Az alkotó tehát összességében rendkívül egyszerű eszközökkel operál a kevesebb több elve mentén haladva, viszonylag kevés eszközzel nagyon is sokat tud mondani. Csupán finom beékelődésekkel érzékelteti a térbeliséget és sugallja a mozgást. Képein olykor a kidomborodó vonalakkal, finom fény-árnyék játékkal ér el expresszív hatást.

Albert Gleizes francia festő úgy vallotta, hogy „a festészet egy síkfelület életre keltése”. Úgy látom, ez nem csak rá, hanem az itt kiállított művekre is igaz.

S végül engedjék meg, hogy Dr. Tulassay Tivadar gondolatait alapul véve ejtsek néhány szót e tárlat jelentőségéről.

“Egy kiállitás nevelő hatású lehet vizuális kultúránk fejlődése szempontjából. Mindenki örömmel fel fog fedezni 1-2 képet, amelyet ért, vagy érteni vél, mindenesetre talál valami izgalmasat az adott képben, ami tetszik neki. Ám mivel elmegy a többi alkotás mellett is, az eltöltött pillanatok hatása nem múlik el nyomtalanul. S ez a fontos. Így fejlődik akaratlanul is vizuális kultúránk. Ez a fejlődés egyetemes kultúránk jövőjének egyik záloga. Hiszen a látvány terén nagy veszélynek és csábításnak vagyunk kitéve, amely erodálhatja az egyetemes kultúrát. A technika fejlődésének köszönhetően a modern korban az információáramlás digitalizálódott, hihetetlenül felgyorsult és a vizualitásra épít. Olcsó hatásvadász reklámokkal, klippekkel ontja az emberekre a művészinek tartott vizuális információhalmazt, manipulálja a tömeg véleményét s torzítja az amúgy sem fejlett képi kultúrát.

S mivel a digitális technika által megjelenített információ nem elsősorban az értelemre, hanem az érzelmeken keresztül hat, következménye felmérhetetlenül lesújtó. Ezzel kell felvennie az igaz művészetnek a versenyt. Egyenlőtlen harcnak tűnik? Egyenlőtlen a harc, de nem reménytelen.” Ezt az erőt tapasztalhatjuk most Kelemen Benő kiállításán is, amelynek megtekintésére invitálom most Önöket. 

Szalay Ágnes

Pannonhalma, 2016. november 17.