Ismerik a Dobble játékot? Adott egy pakli kártya, mindegyiken 8 különböző szimbólum látható. Bármelyik kettőn csakis egy azonos szimbólum található, amelyek mindössze méretükben térnek el egymástól. Aki előbb megtalálja, az nyert. És itt jön a bencés csavar: gimnáziumunk két diákja nem csak hogy megfejtette azt a struktúrát, ami alapján működik a játék, de a módszerrel kifejlesztettek egy új oktató-fejlesztő játékot is. Babják Péter és Handl Barnabás ezzel bekerült a 30. Ifjúsági Tudományos és Innovációs Tehetségkutató Verseny második fordulójába.
Bár maga a Dobble egyszerűnek tűnik, a háttérben egy bonyolult struktúra húzódik meg – mondják a fiúk. Ennek a megismerésével kezdtek el foglalkozni matematika tanáruk, Tamás Magdolna bíztatására. A most tizedikes Babják Péter és Handl Barnabás rengeteg tudományos munkát nézett át, hogy rájöjjenek, hogyan lehetséges, hogy bármely két kártyát nézik, azokon mindig lesz egy és csakis egy közös szimbólum. Mikor ezt megfejtették, jöhetett a gyakorlati felhasználás, amiről az innovációs pályázat is szól.
Azt találták ki, hogy egy új oktató-fejlesztő kártyajátékot készítenek a megismert módszerrel. Az ő kártyájukon pedig a kis békák és más szimbólumok helyett matematikai egyenletek, hatványozások vannak. Persze nem lenne elég izgalmas a játék, ha az azonosság csupán annyit jelentene náluk, hogy ugyanaz a számítás szerepel egy másik lapon is. Tulajdonképpen nem az egyenletek, hanem azok végeredménye azonos.
De nézzünk egy példát: a kártyán 3 „szimbólum” szerepel. Az egyik: (a-4)(a+4). Egy másik kártyalapon – szintén 3 „szimbólummal” – az előző egyenletet már így írják: a2-16. Ugye így már nem is olyan könnyű megtalálni a közös pontot a lapokon?
Barni és Peti az első matekos prototípusokat már legyártotta, és korábban játszottak is velük az órán. Azt mondják osztálytársaik visszajelzése nagyon pozitív volt, egyedül esztétikai javaslataik voltak. Mint mondják, nagyon jó ráhangolódás a tanulásra az óra eleji kártyázás. A most tizedik osztályos fiúk egy számítógépes programot is írtak. Az alapján tudják elkészíteni a kártyákat, az mondja meg nekik ugyanis, hogy melyik lapra, melyik szimbólumokat kell feltenniük.
A játékot bármely óra tananyagára rá lehet szabni – mesélik, és már hoznak is egy történelmi példát. Az egyik lapon maga az esemény szerepelne, például Julius Caesar halála, a másikon ugyanez, csak évszámmal: Kr.e. 44. Persze itt is egy kártyán több „állítás” lenne, és így kellene megtalálni két lap közös pontját.
A fiúk – legtöbb diáktársukhoz hasonlóan – online oktatásban vannak, így nyolcvan kilométerre egymástól készülnek az innovációs verseny második fordulójára. Előbb egy beszámolót kell elkészíteniük az eddigi eredményekről, majd prezentálniuk kell fejlesztésüket a zsűrinek. Azt mondják, nehezebb így készülni, sok többletmunkával jár, de leosztják egymás között a feladatokat, és jól haladnak. Peti szabadidejében is matematikai, informatikai feladatokkal foglalkozik. Bejutott ugyanis az informatikai olimpia előválogató versenyébe. Mellette pedig zongorázik, és Pannonhalmán – már amikor a gimnáziumban lehetnek – több (online tartott) informatika és algoritmika szakkörre is jár. Kérdeznem sem kell, és tudom a választ: ilyen irányban szeretne majd továbbtanulni, olyan területen, ahol a matematika és az informatika összekapcsolódik. A matekot Barni sem szeretné elengedni, de ő inkább a fizikát társítaná mellé.
Mindketten szeretnek ide járni. Az mondják összetartó az osztályuk és sokat nevetnek együtt. Főleg, amikor az esti imák után nekiállnak bohóckodni. Van, hogy még éjfélkor is a visszafojtott nevetéstől visszhangoznak a szobák. Persze mindezt úgy, hogy ne bukjanak le – mondják nevetve. Soha olyan tisztán és hangosan nem mondják, hogy Laudetur Jesus Christus, mint amikor este a mosdóba tartva összefutnak a prefektussal, hogy lehetőség szerint a folyosó összes szobájának felhívják a figyelmét a közelgő „veszélyre”.