Egy pótnagyit, magabiztos nyelvtudást és felejthetetlen élményeket nyert Giczi Ádám bencés öregdiákunk a Meschedében töltött egy éve alatt. Ádám az érettségije után, ösztöndíjasként tanulhatott a 2020/21-es tanévben németországi testvériskolánkban. A Pannonhalmi Bencés Gimnázium és a meschedei intézmény kapcsolata negyven évre nyúlik vissza. Ezalatt már több mint hatvan diákunk töltötte ott az érettségi utáni évét.Alig két éve tanult csak németül gimnáziumunkban Ádám, amikor elnyerte a meschedei ösztöndíjat. Mint mondja, akkor még nagyon kezdő szinten beszélt németül, ezért is pályázott. Fejleszteni szerette volna nyelvtudását, mielőtt egyetemre megy. „A korábbi tudásommal nem mentem volna sokra. Legfeljebb megemlíthettem volna az önéletrajzomban, hogy német nyelvismerettel rendelkezem. Az anyanyelvi környezetben töltött egy év alatt azonban sikerült annyira elsajátítanom a nyelvet, hogy akár a munkában is bátran támaszkodhatnék rá” – magyarázza.
Kezdetben még nehéz volt – meséli. Meg kellett ugyanis szoknia, hogy németül hallgatja az órákat. „Kicsit tartottam attól, hogyan kommunikálok majd, de gondoltam, ha máshogy nem megy, majd activityzem” – neveti el magát. Matematikát, társadalomtudományt, hittant, angolt, földrajzot és németet tanult. Mint mondja, körülbelül három hónap alatt jutott el odáig, hogy olvasás után már mindent megértett. Újabb két hónap múlva pedig már az sem okozott neki problémát, hogy szóban is bekapcsolódjon az órai munkába.
Ádám egy másik pannonhalmi bencés diákkal, Nádasdi Mátéval együtt utazott Meschedébe. Máté szintén ugyanazt az ösztöndíjat nyerte el, mint Ádám, és együtt is laktak kint. (Egy másik cikkben Máté élményeiről is beszámolunk.) Az ösztöndíjasokat már évek óta egy idős házaspár fogadja be otthonukba, így volt ez Ádámékkal is. „Nagyon kedvesek voltak mindketten. Annegrettel, a feleséggel különösen jó volt a kapcsolat. Sok helyre elvitt minket, programokat szervezett, és túráztunk együtt. A férje, Hans-Richard már 88 éves, így ő nem tudott velünk tartani, de vele is jókat beszélgettünk” – meséli Ádám.
Bár az első időszakban még rendszeresen járt moziba és edzőterembe, a járvány miatt ezekre novembertől egyáltalán nem volt lehetősége. Igaz, Ambrus atya pannonhalmi moziestjeit nem múlták felül a kinti filmélmények – vallja be kérdésemre. Amíg lehetett azonban, minden kedden beült egy-egy filmre. „Láttam olyan filmeket, amelyeket akár Pannonhalmán is levetíthetnének, de olyanokat is, amelyek csak arra voltak jók, hogy legalább azokból is tanulhattam a nyelvet” – emlékszik vissza nevetve.
Az egyik legnagyobb élménye pedig a német-magyar EB meccs volt, amit kinti barátaikkal néztek meg. „Nem vagyok egy fociőrült, de ilyen körben vicces volt nézni. Persze húztuk egymást rendesen. Nagyon jó élmény volt.” A másik kedves emléke Ádámnak az egyik utolsó kint töltött hétvégéje volt. Annegreték unokaöccse hívta meg őket Wuppertalba, miután vendéglátóiknál összeismerkedtek, és elsőre megtalálták a közös hangot. „Nagyon jófejek voltak. Kalandpályán jártunk, grilleztünk, ping-pongoztunk. Semmi különlegest nem csináltunk, mégis az egyik legmaradandóbb élmény volt, olyan jól éreztük magunkat.”
Annegret szinte családtagként bánt velük, mint egy pótnagyi olyan volt – mondja. „Ő ebben az egy évben egy biztos pont volt az életemben. Mindenben számíthattam rá. Nagyon tájékozott volt, korrekt és határozott véleményt formált a dolgokról, és mindenről el lehetett vele beszélgetni.” Olyannyira megszerette az asszonyt, hogy alig egy hónappal hazautazása után váratlanul meglátogatta. Egy volt osztálytársával indult ugyanis a Discover EU elnevezésű pályázaton, amit el is nyertek. Ez pedig azt jelentette, hogy úgynevezett utazási igazolványt kaptak, amellyel az Európai Unión belül meghatározott ideig – alapvetően vonattal – ingyen utazhattak. Ádámék pedig négy hetes körútra indultak, amelynek egyik állomása Németország volt. Így gondolta Meschedébe is visszalátogat. „Annegreték semmit sem sejtettek. A barátom – akit ők nem ismertek – csengetett be, majd hirtelen felbukkantam én is. Nagyon örült a találkozásnak” – meséli lelkesen.
Mint mondja egyetlen pillanatig sem bánta meg, hogy jelentkezett a meschedei ösztöndíjra. Életreszóló élményeket szerzett ugyanis. Valószínűleg 2021 őszétől is felejthetetlen kalandok várnak Ádámra – akkor már itthon. Gazdálkodási menedzsment szakon kezdi meg egyetemi tanulmányait a budapesti Corvinuson.
