A művészeti nevelés a Pannonhalmi Bencés Gimnázium egyik alappillére. Ezért szervezzük meg immár több mint két évtizede a mindenkori tizedikeseknek a művészeti hetet. Novemberben a 10.A osztály diákjai dolgoztak színházi, fotós és filmes projekteken, szakmai mentorok segítségével. Ahogy Barcza István igazgatóhelyettes fogalmazott „nem művészeket szeretnénk faragni a diákokból, hanem arról szól ez a hét, hogy olyat hozzanak létre a fiúk, ami segíti őket emberi fejlődésükben.”Az 1990-es évek végén szerveztünk először művészeti hetet. Eleinte nyáron tartottuk, önkéntes alapon vehettek részt rajta tizedikes diákjaink. Majd 2011-től bekerült a program a tanmenetbe, a mindenkori tizedik évfolyam életébe. Egészen a mostani alkalomig két francia művész vezette a projekthetet. A koronavírus miatt azonban idén magyar mentorokat kért fel gimnáziumunk. Ezúttal a Pannonhalmi Főapátság Kulturális Irodájának nyertes pályázata is segítette a szervezést.
A színházi szekciót Török Tímea és Fodor Fanni drámainstruktorok vezették. Az ide csatlakozó diákok a „Godot-ra várva” című Samuel Beckett-darabot bújtatták új köntösbe, és aktualizálták, majd adták elő a projektzárón.
A fotós csoport mentorai Virágvölgyi István képszerkesztő, a Capa-nagydíj titkára és Hajdú. D. András fotóművész voltak. A fiúk a héten egyebek mellett újra fotózták a Pannonhalmán készült Fortepan-fotókat, fényfestéses, fekete-fehér absztrakt és életképeket is készítettek, amelyekből egy vetítést nézhettünk meg a projektzáró eseményen. A legjobbakból a következő félévben, a másik tizedikes osztály projekthetén rendezünk be egy tárlatot a Galériában.
A filmes szekciót Szilágyi Zsófia rendező és Halla Gábor operatőr kísérte. A diákok kisebb csoportokban dolgoztak. Forgatókönyvet írtak, rendeztek, forgattak, vágtak és a kitalált kisfilmekben is saját maguk szerepeltek.
„Nagyon nagy élmény és mély emberi tapasztalat volt a fiúknak ez a hét” – mondja az igazgatóhelyettes. De nem csak nekik, hanem a mentoroknak és azoknak is, akik részt vettek a projektzárón és látták az egyhetes, megfeszített munka eredményét. Merthogy kőkemény munka volt – teszi hozzá Barcza István. Sokszor éjszakába nyúlóan dolgoztak a fiúk. „Ez a hét arról is szólt, hogy a gyerekek kizökkentek a szokásos kerékvágásból, és tanultak önmagukról, egymásról, a felelősségvállalásról és együttműködésről.”
