2022. május 6-án 20.00 órakor a Gimnázium Dísztermében Nényei Pál (1993B) tart előadást Balassi elméjében virrasztó Cupido címmel. Az előadásban szó lesz Balassi verseskötetének hányattatott sorsáról, és arról, illik-e visszaépíteni azt, ami az elmúlt idők alatt már rommá vált. Beszámoló az előadásról alább olvasható.Balassi Bálint elméje ugyanis egy vár – az viszont nem biztos, hogy Cupido alkalmas éjjeli őrszemnek egy várban, ami szép nők támadásai ellen épült; méghozzá olyan szép nők ellen, akik két szemükkel, mint két éles tőrrel, legyőzik, megkötözik a szegény férfiakat.
Az előadó a nagysikerű Irodalom visszavág című, középiskolák számára írt irodalomtörténeti sorozat köteteinek szerzője.
Minden érdeklődőt szeretettel hívunk és várunk!
————————————————-
Pannonhalmáról, Balassiról, Cupidóról – Nényei Pál előadása
Viszonyítási pont, ahonnan jó indulni. Egyebek mellett ezt jelenti Pannonhalma Nényei Pálnak. „Az irodalom visszavág” című kötetek szerzője, egykori pannonhalmi bencés diák, aki több mint egy évtizedig tanított is gimnáziumunkban. Ezúttal egy péntek esti előadásra tért vissza az alma materba. „Balassi elméjében virrasztó Cupido” címmel a költő hányattatott sorsú verseskötetéről beszélt. Az előadás, mint egy irodalmi stand up – humoros, olykor ironikus, de mindenképp egyedi volt.
Egy Pannonhalmán töltött húsvét után döntötte el Nényei Pál, még 1984-ben, hogy itt tanul majd tovább. „Nagyon nagy szerencsém volt, mert nem terhelt az a nyomás, hogy valakinek meg kell felelnem. Azért jöttem ide, mert én akartam idejönni. Ez megkönnyítette az itteni életemet.” Azt az életet, amelyben elmondása szerint a katolicizmus legjobb arcát, az egyetemes gondolkodásmódot tanulta meg. Hogy magunkról, nem csak mint egy nemzetről kell gondolkodnunk, hanem mindig a világban elhelyezve.
Kimondottan örült, hogy fiúgimnáziumba járhat, és – ahogy fogalmazott – elmenekülhet a lányok elől, akik akkoriban rendkívül érdekelték, és folyamatosan velük foglalkozott. Miközben állandóan szerelmes volt – persze távolból – úgy érezte egy napot is kár elvesztegetni azzal, hogy tetszeni akar valakinek. Mint, amikor váratlanul a diákebédlőben egy csapat lánnyal találták szemben magukat, és erőltetett nevetéssel kezdték el szórakoztatni egymást, hogy látszódjon, milyen jófejek is – fejtegette, és a hallgatóságon végigfutó derültség jelezte, hogy a mostani fiúk is pontosan tudják, mire gondol Nényei Pál.
Mint mondta, az, hogy valaki Pannonhalmára járt, segít abban, hogy igazán megértse Balassi Bálintot. A költőt, akit elért annak a tragédiája, hogy a női szépség erősen hatással volt rá. Költészetének is ez az egyik alapmotívuma. Az ilyenfajta kitettség ellen azonban itt a várban valamiféle „védelmi rendszer” építhető ki, ami szerinte fontos.
Balassi költészete sajátos – mondta. Verseinek nagy része soha nem jelent meg nyomtatásban. A 17. században ugyan kéziratos másolatok nagy számban készültek kötetéről, de ezek többsége eltűnt. Az 1630-as években istenes verseit elkezdték kiadni, a 19. század elejéig pedig Balassi mint vallásos költő volt ismert. 1874-ben aztán a Radvánszky család könyvtárából előkerült az úgynevezett Balassi-kódex, amely a költő egész életművét tartalmazta.
A korszakra jellemző irányzat, a pozitivizmus a költőket mint történelmi figurákat igyekezett bemutatni, amihez forrásként a műveiket használták. Ennek a máig ható következménye szerinte, hogy gyakran az iskolákban nem irodalmat, hanem életrajzokat tanulnak a diákok. Holott a költők sem érdekesebbek, mint az átlag emberek, mégis magánéletük szinte minden apró részletét ismerjük – fejtette ki. „Mintha a költő egy olyan állatfaj lenne, aki meg is érdemli, hogy belenézzünk a hálószobájába, hiszen, hát, költő” – jegyezte meg ironikusan. Mindennek azonban semmi köze ahhoz, hogy milyen költő volt az illető.
A pozitivizmus másik hatása, hogy megjelentek a kritikai kiadások, amelyek időrendbe sorolták a műveket. Ezek azonban sokszor „megették” a költő saját köteteit, amelyeket gondosan megkomponáltak, összeraktak. Balassi versei is így jártak. Bár az előkerült Balassi-kódexben sorszámozottan, hetvenötig szerepelnek a versek, azok sorrendjét a kritikai kiadásban megváltoztatták. Mindenképp azt akarták ugyanis kihozni – miután a harmincharmadik vers után szerepelt, hogy ezeket házasságáig írta –, hogy bizonyára háromszor harminchárom verset írt volna Balassi, plusz még egyet, és az kiadná a kompozíciót. Az elmélet alapján pedig elkezdték a kódexet „összevissza reszelni, csiszolni” – mondta az előadó. Ha egy mű nem illett ebbe az elképzelésbe, azt kivették vagy máshová illesztették.
A kötet ugyanolyan koherens, mint egy regény, és bár szerinte önmagában is jó verseket olvasni, de kötetben még élvezetesebb, ott kapják meg igazi helyüket. Balassi verseiből pedig egy igazi dráma rajzolódik ki: a költőnek van egy nagy szerelme, aki mint egy fixa idea beül a fejébe, és nem képes szabadulni tőle. Mindennek ellenére folyamatosan megcsalja, prostituáltakkal szórakozik, majd megbánja tetteit, de a vége mindig ugyanaz: valaki újfent elcsábítja. Ahogy az az előadáson elhangzott, egy olyan ember sorsát olvashatjuk a kötetben, aki próbál jó ember lenni, de ha csak ránéz egy lány, azonnal beleszeret.
A kötet igazi értékét nem a történet, hanem a költői képek gazdagsága, színvonala adja – véli egykori diákunk. „Sokkal nagyobb jelentőségű az a költői minőség, ami ezekben a versekben benne van, mint ez a fura szappanopera, ami kiolvasható a versek egymásutánjából. Mégis ez a szappanopera az, ami elhelyezi a kötetben a verseket, és segíti az olvasót abban, hogy megtalálja a költészet kincseit.”
