Pannonhalma-Lisszabon távolság még autóval is sok, nemhogy kerékpárral. Pedig a Pannonhalmi Bencés Gimnázium öregdiákjai erre vállalkoztak. 40 nap alatt mintegy 3800 kilométert tekernek le, hogy augusztus elején részt vegyenek az Ifjúsági Világtalálkozón Lisszabonban. A fiatalembereket jótékonysági cél is vezérli. A Bethesda Gyermekkórház javára, a mozgásképtelen gyerekek ellátásához szükséges speciális eszközökre gyűjtenek. A nemes ügyet a kerékpáros zarándokok honlapján keresztül – www.ridetolisboa.hu – bárki támogathatja. Június 25-én hajnalban a Pannonhalmi Főapátság falai közül indultak útnak a fiúk: Knáb András, Nádudvary Csongor, Szép Levente, Bódy Ágoston és Geri Kolos. Mindannyian a Pannonhalmi Bencés Gimnázium öregdiákjai, ezért is választották indulásuk helyszínéül egykori alma materüket – mesélték. „Minden út, ami nem Rómába vezet, az Pannonhalmára” – tette hozzá viccelődve Kolos, a csapat legfiatalabb tagja, aki néhány napja végzett a szóbeli érettségikkel. Társai között ő a kakukktojás, mert csak Münchenig tud velük tartani. Végzősként ugyanis elnyerte a gimnázium ösztöndíját, így az egyetem előtt egy évet Amerikában, a bencés Saint Vincent College-ban tölthet. A pennsylvaniai kaland előtt pedig sok elintéznivalója akad még, így nem tudta vállalni a 40 napnyi zarándoklatot.

A tervek szerint – és ha Isten is úgy akarja – a többiek azonban teljesítik a távot. A fiúk „alumnitársuk”, a pannonhalmi főapát ajánlásával és személyes buzdításával indulhattak útnak. Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi diákévei biciklitúráit is felelevenítette a búcsúzkodáskor. Cirill atya 1973-1977 között járt a gimnáziumba és egykori osztályfőnöke, Félix atya kerékpáros kirándulásokat is szervezett az osztálynak. „Akkor még nem ilyen modern biciklikkel mentünk” – utalt a fiúk kerékpárjaira. „Váltó nélküli Csepel biciklik voltak, amin csak úgy nyüsszögött az ócska dinamó” – mesélte nevetve. Igaz, nem is vágtak neki többezer kilométernek.

Az öregdiákokat szinte a teljes pannonhalmi bencés közösség támogatja. Gérecz Imre atya még az indulás előtti estén misét tartott nekik, Szita Bánk testvér zarándok zsolozsmás füzetet állított össze. A reggeli és esti imaórák – a laudes és a vesperás – keretezi ugyanis majd a napjaikat. Koczka Dávid atya a szállások keresésében segített, Cirill főapát pedig ajánlólevelet adott a fiúknak, hogy mindenhol szívesen lássák őket. A tervek szerint ugyanis útjuk során monostorokban, kolostorokban és rendházakban szállnak majd meg. Ezek egy részét előre le tudták szervezni, de lesz olyan megálló is, ahol a Jóistenre kell hagyatkozniuk és bíznak abban, hogy a szerzetesközösség angol, francia és német nyelvű ajánlólevele megnyitja előttük a kapukat.

A fiúk átlagosan napi 100 kilométert tesznek meg, de akad olyan szakasz amikor másfélszer ennyit kell kerekezniük. Bár mindegyikük sokat biciklizik, kerékpáros múltjuk nagyon is különböző.  Ágoston két éve egy elbukott KRESZ vizsga után kezdett el rendszeres biciklizni. Úgy döntött, hogy a jogosítványra félretett pénzéből inkább kerékpárt vesz. Jogsija azóta sincs, biciklivel azonban már teljesítette a 200 kilométeres Szép Kihívás Teljesítménytúrát. Kolos néhány éve kezdett el foglalkozni az országúti kerékpározással. Minden nap edz és arra készül, hogy majd versenyezhessen. Pannonhalmán rendszeresen részt vett bringatúrákon és a Balatonkört is megtette.

Levi a legtapasztaltabb a csapatban. Ötödikes kora óta kerékpározik és a családdal, a templomi és a pannonhalmi közösséggel is rendszeresen járt hosszabb biciklis zarándoklatokon. Évekig versenyzett is, majd az egyetem alatt hobbiként űzte a sportot. Nemrég elvégzett egy edzőtanfolyamot és hamarosan a Budapesti Egyetemi Atlétikai Clubban kamatoztatja tudását edzőként, valamint triatlonistaként.  Csongi szintén kisiskolás kora óta teker rendszeresen, de csak hobbi szinten a családdal, a plébániai közösséggel. Mint mondja, a Mecsek oldalában lakik, így a napi szintű hegymenet is megvolt az iskolából hazajövet. Pannonhalmára kerülve sokat kerekezett osztálytársaival, és még most is rendszeresen mennek közös túrákra. Ezeket általában Andris szervezi, akivel anno egy osztályba jártak, és ő kezdeményezte a lisszaboni zarándoklatot is.

Andris bringamániája Pannonhalmán kezdődött. Ahogy mesélte, nagyon szép útvonalakat tudott bejárni a környéken a barátokkal, vagy akár egyedül. A kerékpározás szeretete az érettségi után is megmaradt, a 2016-os krakkói Ifjúsági Világtalálkozón pedig irigykedve nézte a biciklivel érkezőket. Akkor határozta el, hogy egyszer ő is két keréken gurul majd be a találkozóra. A többiek pedig csatlakoztak hozzá. Bíznak abban, hogy útjukat nagy érdeklődés övezi majd, de nem szerették volna ezt a figyelmet öncélúan felhasználni. Ezért úgy döntöttek, hogy a kerékpározást jótékonysággal kötik össze.

Számukra ez a terep egyáltalán nem ismeretlen. A Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban több évtizedes hagyománya van a rászorulók segítésének. Minden évben Szent Márton-ünnepéhez kapcsolódva az iskola diákjai, tanárai és a szülők egy-egy nemes ügy mellé állnak. Mások mellett gyűjtöttek már nehéz sorsú családoknak, a gyermekszegénység felszámolásáért küzdő alapítványnak, a Covid-árváknak, Magyarországon élő menekült gyerekeknek és mozgáskorlátozottaknak is. Legutóbb pedig az Ukrajnában dúló háború miatt is nehéz helyzetben lévő kárpátaljai testvériskolájukat támogatták a Szent Márton-héten összegyűlt több mint kétmillió forinttal. „Szerettük volna továbbvinni a Szent Mártoni-hagyományt azzal, hogy adományt gyűjtünk a Bethesda Gyermekkórház javára, mert a mindennapokban hősies küzdelmet folytatnak” – mesélték a fiúk.

Nagyon megfogta őket Ferenc pápa látogatásakor a Szentatya egyik iránymutató gondolata, aki azt mondta, hogy az életben – csakúgy, mint a sportban – magas célokat kell kitűzni és utána ennek érdekében edzeni. Egész pontosan így fogalmazott: „Érzed a szívedben, hogy van olyan képességed, amellyel sok jót tehetsz? Érzed, hogy jó dolog szeretni az Urat, segíteni a rászorulókon? Haladj előre, ne gondold, hogy ezek elérhetetlen vágyak, hanem fektess az élet nagy céljaiba!” A zarándokok most egy ilyen nagy célt tűztek ki maguk elé és ebben kérik Jézus támogatása és segítsége mellett mindenki imáját és önzetlen segítségét, hogy ezzel kísérjék útjukat és adománygyűjtésüket.

Azt mondták szeretnék, ha zarándoklatuk alatt legalább 1.200.000 forint gyűlne össze. Ennyi kell ugyanis ahhoz, hogy a gyerekkórház meg tudjon vásárolni egy speciális fürdetőágyat és mérleget. Erre a rehabilitációs osztályon van szükség a mozgásképtelen gyermekek ellátásához. A Bethesda Gyermekkórház online adományozási felületét a fiúk honlapján keresztül, vagy közvetlenül is bárki elérheti.  Arra kérik a leendő támogatókat, hogy a Lisszabon szót írják a megjegyzésbe, mert a kimondottan a speciális eszközökre tett felajánlásokat így tudja azonosítani az intézmény. A csapat útját közösségi médiafelületeiken, a Facebookon (KerekparralLisszabonba) és az Instagramon (KerekparralLisszabonba2023) lehet nyomon követni.