Az egyik legsikeresebb tanévet zárják a matekosok a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban. Az OKTV-n, a Zrínyi Ilona- és az Arany Dániel-versenyeken is jó eredményeket értek el diákjaink. Rendre bejutottak a döntőbe, ami ezeken a megmérettetéseken igazán nagy szó. Főleg, ha hozzátesszük, hogy a matematika tehetséggondozás terén egy nagyon erős mezőnnyel kell tartania a lépést iskolánknak.Először is kezdjük a száraz tényekkel. A matematika OKTV-n öt diákunk jutott be a második fordulóba, és közülük egy az országos döntőbe, ami jelentős eredmény, hisz az egész országból mindössze hatvanan mondhatják el ezt magukról. A végzős Császár Tamás az OKTV-n országos 21. helyezést ért. el. A Zrínyi Ilona-verseny országos, korosztályos mezőnyébe két diákunk, a tizenegyedikes Folly-Ritvay Levente és a tizedikes Imre Pál matekozta be magát. Levente megyei elsőként jutott a döntőbe és végül 24. lett, Pali pedig az országos 6. helyen végzett. A kilencedik és tizedik évfolyamon az egyik legnehezebb matekverseny az Arany Dániel Matematikaverseny. Ezen négyen jutottak a legjobbak közé: Szarka Máté, Novográdecz Damján, Spreitzer Boldizsár és Imre Pál. Pali díjazott lett, míg Máté megnyerte a versenyt, aki ezzel kétségkívül a legszebb eredményt hozta idén.
A matematika azonban nem csak a száraz tényekről szól – vallja Tamás Magdolna tanárnő –, hanem szórakozás is. Mint mondja, szerinte a matematikatanárok az egyik legvidámabb társaság. „Szenvedélyesen szeretem a matematikát, és azt gondolom, hogy tanárként ez a fő erősségem. Ebből a diákok is megéreznek valamit, és egy olyan tantárgyként látják, amit lehet szeretni. Én nem számokat látok, hanem mintázatokat, amelyek megjelennek a világban, az emberi kapcsolataimban és lelkemben is.”
A matematikai kérdések kíváncsivá teszik és elégedettséggel tölti el, ha egy igazán nehéz feladatot ő maga is meg tud oldani. Ahogy azt is sikernek éli meg, ha a diákjai élik át az „aha” élményt, vagyis, ha rájönnek egy-egy összetettebb feladat megoldására. „A legnagyobb öröm, amikor egy gyereknek felcsillan a szeme, mert valamit megértett, valamire rájött, vagy meglátta benne az érdekességet.” Diákjait is ez hajtja, legalábbis Szarka Mátét biztosan. „Motivál, hogy egyedül megoldjak egy problémát és örömet okoz, ha sikerül egy nehéz feladat nyitjára rájönnöm” – meséli a kilencedikes ifjú tehetség.
Máté ebben a tanévben kezdett Pannonhalmán, és már az év elejétől jár matek szakkörre. Az általános iskolából pedig nagyon erős alapokat hozott. A matek mellett a fizika érdekli a legjobban, szabadidejében pedig szívesen bringázik, vagy épp sakkozik.
És hogy mi kell ahhoz, hogy valaki eredményes legyen a matekversenyeken? Tamás Magdolna szerint egyrészt az, hogy nagyon sok feladattal találkozzon a diák. Másrészt a siker kulcsa nem a rendkívül széles ismeretanyag, hanem, hogy képes legyen valaki belemerülni egy feladatba, és észrevenni majd alkalmazni azokat az analógiákat, amelyeket már más témakörben, problémafelvetés során megismert.
Magdolna 13 éve oktat Pannonhalmán, és karolja fel a tehetségeket. A Jóisten ajándékának tartja, hogy anno megnyílt előtte ez a kapu. Pályakezdő volt még ugyanis, amikor hosszú időre, 18 évre elhagyta a szakmát. Hat gyermeke nevelésével foglalkozott, és már elmúlt negyvenéves, amikor ismét pályakezdő lett. Előbb a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE ITK) esztergomi kihelyezett képzésén volt gyakorlatvezető, később előadó, majd nem sokkal ezután Győrbe költöztek, és az esztergomi egyetemi oktatást a pannonhalmi gimnáziumi váltotta fel. Mint mondja, mikor ismét oktatni kezdett, neki is rengeteget kellett tanulnia. A saját maga pallérozását pedig azóta is fontosnak tartja. Rendszeresen jár továbbképzésekre, ahol kollégáival egymást motiválják, lelkesítik és tanulnak egymástól.
Pannonhalmán Magdi mellett Barcza István, Borzsák István, Bella Gábor és Binzberger Ákos atya is részt vesz a matematika tehetséggondozásban. Ezen a téren pedig óriási a verseny az országban. Ahogy Magdolna meséli, nagyon erős iskolák és színvonalas műhelyek között kell helyt állniuk úgy, hogy a gimnáziumban a tanulók képességei között olykor nagyon nagyok a különbségek. Kihívás, hogy ugyanabban a közösségben egyszerre oldják meg a tehetséggondozást és egyfajta felzárkóztatást is. Talán a bencés szellemiségnek köszönhető, hogy ez sikerül. Hisz a rendalapító, Szent Benedek a Regulában az apátnak is azt javasolta: „mindent olyan fokban igazítson el, hogy legyen, ami után az erősek vágyódhatnak, de a gyengék se ijedjenek vissza.”
Az interjú készítése után kaptuk a hírt, hogy Tamás Magdolna megkapta a Bolyai János Matematika Társulat Reményi-díját, amelyet a matematikában legkiemelkedőbb eredményt elért diákok tanárainak ítélnek oda. A kitüntetéshez ezúton is gratulálunk!
