„Fedőneve” KDA – diákkedvenc tanárunk Drozdík Attila
Egyik kedvenc tanárukat, Drozdík Attilát nevezik így egymás között a diákok: KDA, vagyis Király Drozdík Attila. A hárombetűs rövidítés valójában a kémia-fizika szakos pedagógus autójának rendszámából ered. Egy próbaévre jött Pannonhalmára, majd itt ragadt. Ennek már mintegy 30 éve.
Drozdík Attila Felvidékről, Párkányból származik. Gimnazistaként szőlész-borásznak készült, Magyarországon akart továbbtanulni. A ’80-as évek csehszlovák szocializmusában azonban ez nem volt egyszerű, és végül a kertészeti egyetemre nem is jöhetett. Fizika szakos tanárnak azonban tanulhatott, és miután a természettudományokból jó volt, Debrecenben folytatta tanulmányait. A tanári diploma megszerzése után focistársa, egy volt pannonhalmi diák említette neki, hogy gimnáziumunkba kémia-fizika szakos tanárt keresünk. „Gondoltam egy évre kipróbálom, ez 1992-ben volt” – meséli nevetve. „ Elragadott Pannonhalma varázsa.”
Két évig maga is a főapátságban élt, így állandóan a diákok közelében volt. Azt mondja, nem csak szakmailag tudott velük foglalkozni, hanem együtt fociztak, és kirándulásokra is elhívták a fiúk. Bár 1994-ben, mikor megnősült, elköltözött a várból, de kapcsolata a fiatalokkal továbbra is szoros maradt. Az elmúlt csaknem harminc évben pedig rengeteget nevettek együtt – mondja. Humora a diákok körében legendás. „Sok vicces történet és poén születik a kémikumban. Csak hogy egyet említsek, a kémiai veszélyjeleknek az elnevezései: a toxikus anyagon levő halálfej a fogyókúrás bácsi a velős csontokkal” – árulta el egyik tanítványa, amikor Attila 2011-ben megkapta a „Kémia oktatásáért” díjat a Richter Gedeon Alapítványtól. Diákjainkat sem kell azonban félteni, ha poénkodásról van szó. Egyik télen úgy betemették hóval Attila kocsiját, hogy csak egy hatalmas hókupacnak látszott. „ Az egyik fontos úgymond ragasztó, ami itt tartott, az pont ez, vagyis hogy humorral sok mindent túl lehet élni. Itt pedig ebből bőven akad, és a fiúk mindig érezték és érzik, hol a határ, és azt sosem lépik át. Sosem voltak bántók ezek a viccelődések” – mondja. Egyik puskázni szerető, de mindig lebukó diákja például azzal tréfálta meg, hogy dolgozatkor az elsőre újabb puskának tűnő papírját egy jó feltűnő helyre ragasztotta a padon. A lapon azonban a tananyag helyett ez az üzenet állt: „Sajnos nem nyert, újra játszhat.” – sorolja az emlékezetes tréfák egyikét.
A poénok mellett azonban kőkemény munka folyik Attila óráin és szakkörein. Rengeteg diákot készít fel versenyekre, érettségire. Idén 18 kémiafaktosa van. Az elmúlt csaknem három évtized alatt pedig jóval több mint száz diákja lett orvos, sokan pedig gyógyszerésznek vagy vegyészmérnöknek mentek. Munkája elismeréseként a Richter Gedeon-díj mellett – amelyre a szakma jelölte – megkapta a Mol Mester-M díjat is. Egy akkor már egyetemista tanítványa terjesztette fel az elismerésre. „Ez a kitüntetés talán még többet jelentett. Ez az, amiért dolgozunk, hogy nyomot hagyjunk a diákokban.”
Drozdík Attila pedig nyomot hagy. Óráit, kísérleteit évek múlva is emlegetik a diákok, ahogy tanulmányi látogatásaikat is az apátsági pincészetben, ahová a tanár úr szívesen viszi őket. Két évtizede ugyanis kamaszkori álma valóra vált, és a tanítás mellett szőlésznek állt. Ő vezeti a szőlészeti munkákat. A pincészetben pedig az alkoholos erjedés, vagy épp a borkőkiválás folyamatát is be tudja mutatni a fiúknak. Mondhatnánk, munkája a hobbija. Korábban benne volt az OKTV bizottságban, az Oktatási Hivatal munkáját pedig ma is segíti feladatíróként, amelyekbe sokszor borászati példákat is belecsempész. „Nagyon szeretek focizni, túrázni és főzni is. Bármit elkészítek a konyhában, kivéve a süteményeket.” Egyszer a juniálison a teljes gimnáziumnak ő főzött bográcsokban babgulyást. És hogy ebben is ugyanolyan jó, mint a tanításban, vagy épp a borászatban, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az utolsó kanálig el is fogyott.
