Tizenkét évesen érezte először, hogy pap szeretne lenni. Majd – ahogy az ebben a korban lenni szokott – szinte hónapról hónapra változtatott az elképzelésén. Isten elhívása azonban végig ott munkálkodott benne. Hivatásáról, szerzetesi közösségéről és otthonáról Jeronim Marin a Szláv Bencés Kongregáció prézes apátja mesélt a gimnázium diákjainak. Jeronim atya a rendalapító, Szent Benedek atyánk március 21-i ünnepére érkezett Pannonhalmára a szerzetesközösség meghívására.
Jeronim atya a horvátországi Ćokovac-i bencés mosontorból érkezett, amely Zadartól nem messze egy szigeten található. Amellett, hogy ennek a perjelségnek az elöljárója, a Szláv Bencés Kongregáció prézes apátja, amely Horvátország, Csehország és Szlovénia szerzetesközösségeit tömöríti. Mindössze öt apátság tartozik ehhez a meglehetősen fiatal kongregációhoz, amelyet mintegy 80 éve alapítottak, a második világháború után. Ahogy azt a prézes apát elmesélte, a kommunizmus idején mindhárom országban feloszlatták a rendeket és a szerzeteseknek el kellett hagyniuk monostoraikat, ahová a rezsim bukása után térhettek csak vissza.
Nem csak a kongregáció, hanem saját közössége is parányi. Vele együtt csupán öt szerzetes él a 900 éve alapított Ćokovac-i bencés monostorban. Bár a kolostort a 12. században építették, az épületek többsége 14. századi. A perjelség ugyanis abban az időkben erődítményként is szolgált. A 90 méter magas dombon fekvő kolostorból minden irányba be lehetett látni a tengert, így a velencei flotta elpusztította a nagy részét.
Mint mondta, Pasman szigetén, ahol a monostor található, mintegy kétezren élnek, nyáron azonban turistákkal telik meg a környék. Akkor több mint húszezerre duzzad a lakosságszám. Ez az egyik fő bevételi forrásuk is. A monostorban előállított termékeket – krémeket, likőröket, tinktúrákat – árulják. Emellett lelkigyakorlatok szervezéséből tartják fenn magukat, valamint egyik szerzetestestvérének ikonjai iránt is nagy az érdeklődés.
Személyes hivatásáról szólva elmesélte, hogy pontosan emlékszik a napra, amikor először megfordult a fejében, hogy pap lesz. 12 éves volt akkor. A következő években aztán gyakran változott, hogy mivel is szeretne foglalkozni, de minduntalan ott motoszkált benne az eredeti vágya. 18 évesen aztán szülei elé állt elhatározásával, akik ettől teljesen kétségbeestek. Három lánytestvére van, így az, hogy egyetlen fiúként papi hivatást választ, sokkolta őket. Ekkor ő is arra jutott, hogy még lehet fiatal egy ilyen döntés meghozatalához, így előbb egyetemre ment, villamosmérnöknek tanult.
Bár saját bevallása szerint mindene megvolt, amit egy fiatalember kívánhat magának – jól ment neki a tanulás, versenyszerűen kézilabdázott – de mindig az volt az érzése, hogy valami nagyon hiányzik az életéből. Ahogy fogalmazott, az ember nagyon sok mindent tud kontrollálni, de az Isten-kapcsolat az nem így működik. Nem egy tulajdon, amelyet megszerzel, és onnantól kezdve az a tiéd, hanem azért mindig dolgozni kell, és ezt egy méltó kihívásnak érezte, és érzi azóta is. Így 1999-ben belépett a bencés rendbe, és azóta is a Ćokovac-i monostor az otthona.
Jeronim atya rövid bemutatkozása után a diákok szabadon kérdezhették. Egyikük például arra volt kíváncsi, hogy milyen napirend szerint élnek. Mint mondta, ők egy rendhagyó közösség, mert náluk mindenki akkor kel, amikor szeretne – közölte a diákok nem kis meglepetésére. Aztán persze jött – a mondjuk így – bencés csavar a történetben. Merthogy egy szabály azért van: hajnal 5 órára oda kell érni az imádságra – tette hozzá. Reggel 9 óráig tart ez a szakasz, amikor hol közösen, hol egyénileg imádkoznak, majd délután 1-ig a kétkezi munkának szentelik magukat. Miután mindenről maguk gondoskodnak, és nincsenek világi munkatársaik, ilyenkor leginkább a házimunkával, vagy a monostor körüli teendőkkel foglalkoznak. Az ebéd után egy kis sziesztát tartanak, majd a szellemi munkával foglalatoskodnak egészen az este 7 órai zsolozsmáig. Utána megvacsoráznak, és este 9 órakor nyugovóra térnek.
A diákok kérdésére Jeronim atya elmondta, hogy évente két hét szabadságra mennek. Az egyik héten a családjukat látogatják meg. Hogy a másodikat mivel töltik, azt mindenki maga dönti el. Ő például egy aprócska szigetre szokott elutazni, amely mindössze néhányszáz négyzetméteres és csupán egyetlen ház van rajta.
A fiatalokat az is érdekelte, hogy milyen jövőbeni tervei vannak a közösségnek. Erről szólva a szerzetes kifejtette, hogy szeretnék bővíteni a monostort, mert jelenleg egy szabad szobájuk van, de ez nem egyszerű. Az épület ugyanis műemlékvédelem alatt áll, így kihívás számukra, hogy megtalálják ennek módját a hivatalokkal együtt. Továbbá szeretnék megőrizni a kolostort a béke és a csend szigetének. A korábban említett nyári turistaroham miatt keresik annak a lehetőségét, hogyan tudják a világ egyre erősödő zaja és a látogatók egyre nagyobb nyomása mellett is biztosítani a kolostor békéjét.
A diákokkal való találkozás után Jeronim Marin vezette a Szent Benedek-napi ünnepi szentmisét és hirdetett igét a liturgián. Erről a Pannonhalmi Főapátság honlapján olvasható beszámoló.
