OKtóber 7-én 17 órakor nyílt meg Borbély Károly festőművész A kereszt útja című kiállítása a Gimnáziumi Galériában. A kiállítást Borián Elrád OSB nyitotta meg, Kiss Gy. László játszott tárogatón. A megnyitó szövege alább olvasható.

Borián Elréd

Borbély Károly: A kereszt útja

Kedves fiúk, kedves Mindnyájan!

Sokféle út vezet a művészethez és sokféle utat készíthet a képzőművészet az emberi lélekben. Tihanyban, mikor a szobám felé megyek az egyik folyosón messziről meglátom Udvardi Erzsébet egyik festményét. Távolból az arany füstlemezek tűnnek szemembe Mária és a gyermek Jézus felett. A kisjézus teste halványabb, pirossal vegyülő arany színű pólyába burkolódzik. Mária ruhája kékes ezüst, mögötte ezüsttel kevert kékes háttér, majd ezüstös barna. Közelebb érve látom a két barnás, vidám szemű arcot, egymásra néznek, örülnek egymásnak. Fölötte egy felirat latinul: Causa nostrae laetitiae vagyis Örömünk oka. Nézem és szívembe öröm költözik.

Befordulok a folyosón, amelynek végén egy kereszt látható a felfeszített Jézussal. Alatta elegáns vonalú térdeplő. Jézus fehérre festett teste, töviskoszorúja az elmúlást, a kínt idézi fel. A zsidók királyának halott feje testére hanyatlik.  Közelebb érve látom, hogy a keresztfa felső szárai rügyeket formálnak, mintha élő fa lenne. Születés és halál misztériuma érint.

Ehhez az élményhez hasonló ért, mikor átlapoztam Borbély Károly Az imádság képei című, az evangéliummal kapcsolatos festményeket ábrázoló füzetét. Ezt olvastam benne: „Ötvenhét alkotása található templomokban és gyűjteményekben, köztük négy keresztút és három oltárkép. Műveiben az emberi létezés alapkérdéseire kérdez rá. A születés és az elmúlás folyamatai az anyagstruktúrák és felületek érzékeny minőségével jelennek meg alkotásain.”

Borbély Károly a művészet, a tanítás és a természet hármasában éli életét. Ez a külső út. A belső út, a lelki mozgások nehezebben leírhatók. A covid vírus okozta lezárás előtt még utolsó esemény, amelyen részt vettem: a művész közös kiállítása fiával, Mátéval, aki szintén képzőművész lett, kisplasztikával foglalkozik. Az apai festmények és fiának fő motívuma, a kapu nagyon hatásos egységet képeztek. A családon belül való átadás a legnagyobb siker, az apai szeretet-művészet sikere. Az itt látható kiállításon A kert vége című festmény témája kapcsolatos a kapuval, amely tereket elválaszt és összeköt.

Borbély Károly mestertanár az Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolán. Szereti a tanítványait, akiket mindig önállóságra, kreativitásra, a teremtés és a haza megbecsülésére buzdít. Szereti a szép tájakat, a ravazdi földet, amelyen szőlőt termeszt nagy gonddal, örömmel. Tájakat is fest, belső, metaforikus tájakat (Itt láthatók: Tavaszi domb, Éjszaka I, Táj.)

Borbély Károly különösen nagy hozzáértéssel értekezik az impresszionista indíttatású nagybányai festőiskola tagjairól. A művész egy társszerzővel írt, két éve megjelent könyvében Thorma János Aradi vértanúk, október hatodika című festményét választotta ki elemzésre. Ezt a képet a honfoglalás ezeréves évfordulóján sokan nézték meg Budapesten egy nem hivatalos kiállításon, de senki sem merte megvásárolni a kiegyezés utáni világban. Borbély Károly elemzésében kitér a kép hátterére: „A végtelen horizont fölött, az aranyló szürke felhők, mint a tenger hullámai, sorokba rendeződnek, vonalaikkal a bitófák felé lendülnek. Égi utak.” (Borbély Károly ­– Kováts-Németh Mária: Környezettudatos viselkedéskultúra – nemzeti identitás. Győr, 2020, 90.)

Ferenczy Károly életéből pedig kiemelte, hogy a művész hajnalhasadás előtt sokszor kilovagolt Nagybánya közelében levő erdőhöz, és szemlélte a hegy mögül kiemelkedő Nap első fénysugarait, amely álomszerűvé tette az erdőt, majd hirtelen megtörte a sötétséget. A teremtett világ szemléléséből merítette a teremtő erőt művészetéhez.

A fény ábrázolása a művészet egyik legnemesebb kihívása. Udvardi Erzsébet és Borbély Károly számára is az arany és a sárga, illetve a kék szín használata központi jelentőségű. Borbély Károly így ír erről: „A fény testességet, árnyékot is képes jelölni, de talán még jellegzetesebb tulajdonsága az, ahogy a formákat átszellemíti, megváltoztatva földi karakterüket. Ennek művészi anyaga pedig az arany. Az alkotás szavak nélküli, tiszta párbeszéd a Teremtővel. Imádság.” (Borbély Károly: Eltévedt világ. in: A magyarság megtartó ereje V. Tudomány – művészet – hit – erkölcs a Kárpát medencében. 2022, 186.)

Térjünk rá most a kiállítás képeire.

A Teremtés című képen kört láthatunk, amely mélyén fehér szín az uralkodó, de mellette és a háttérben sokkal több a sötét árnyalat. A teremtéshez mintha hozzá tartoznék a sötétség is. A Tanú II. című festményen is ott a kör, amelyet már a kereszténység előtti világban a tökéletesség jelének tekintettek. A Tanú II. sötét tónusú köréhez négy arany vonal illeszkedik, amely keresztet formál. A Mag címűben a legtalányosabb a kör alakja. Egy fába beoltott mag. Az újjászületés szimbóluma lenne? 

A Kert vége című kép a sötétet és a fényt állítja szembe: a falécek feketék, a hajnal fényei pedig fehéres sárgák, csodát várók. Mintha Borbély Károly is kiment volna hajnalhasadtakor kertjébe, hogy lássa a mindennap megújuló élet-csodát. Összehasonlíthatjuk az Éjszaka I. című képpel. A születés és elmúlás csodája a természetben. A téma komolyságát a barna keretek is kiemelik.

A Kereszt útja a kiállítás címe. Több megközelítésben tárja elénk a művész a kereszt botrányát és csodáját, amelyben az aradi vértanúk is részesedtek. Először a Tanú I. címűre irányítom most a figyelmet, amelyet a meghívón is láthatunk. Elvont és természetközeli egyben. Bárhol találhatunk egy ilyen szabálytalan fakérget. Mindenki megtalálja a maga keresztjét. Egy szeg áll ki belőle, felül egy fénycsík. Mindenkit megtalál a kereszt. Borbély Károly művészete a fényt is láttatja. A Tanú I. és a Tanú II. egymással szemben van kiállítva, nem véletlenül. Meditálhatunk a kettő kép ellentétes egységén.

A próféta-téma négy változatban is megjelenik. az evangéliumok sokszor hangsúlyozzák, hogy a zsoltárok és különösen Izaiás próféta 53. fejezete jézus elítélést és értünk vállalt halálát jövendölik meg.

A Vázlatok grafikai sorozat a Ravazd község templomának megrendelt keresztút vázlatai. ­­– Milyen legyen Krisztus arca? Hogyan legyen a hagyományhoz illeszkedő, mégis új a kifejezési forma? Ezek az alapkérdései a vázlatot készítőnek.

A központi kép a Metamorfózis a megszenvedett test és a lélek elválását kívánja bemutatni. A „beteljesedett” szó utáni pillanatokat.

Ehhez a festményhez közel látható a Kapcsolatok II. Ha a próféták a múlthoz, ez a kép a jövőhöz és jelenünkhöz érhet. Jézus mikor kilehelte lelkét, a Szentlelket lehelte ránk. A Sugallat című kép számomra a Szentlélek kiáradását jelképezheti. „A lélek lebegett a vizek felett.” A Lélek lebegett a teremtés és Jézus keresztje felett. Ezért maradhatott meg a kereszténység. És csak addig marad meg bennünk, amíg úgy érezzük, hogy szükségünk van a kereszt fényeire.

Kívánom, hogy mindenki lássa és találja meg a képeket és életében a belső fényét, a kereszt fényét.

Köszönöm a figyelmet. A kiállítást ezennel megnyitom.

Pannonhalma, 2022. október 7.