„Voltam már sokszor Pannonhalmán, de ez a legkellemesebb alkalom” – vallotta meg a pannonhalmi bencés diákoknak Michael W. Banach apostoli nuncius. Az érsek 2023. november 11-én, Szent Márton ünnepén beszélgetett a Pannonhalmi Bencés Gimnázium fiataljaival, majd ő celebrálta az ünnepi szentmisét a Szent Márton-bazilikában. A diákokkal való találkozásáról a Magyar Kurír készített beszámolót, amit változtatás nélkül közlünk.Szent Márton ünnepén a Pannonhalmi Bencés Gimnázium diákjai tehettek fel kérdéseket egy órán át Michael W. Banach érseknek, apostoli nunciusnak. Kötetlen, oldott hangulatú beszélgetés tanúi lehettünk a gimnázium dísztermében november 11-én. Mit imádkozik? Miért lett pap? Milyen nehézségeket élt meg? – betekintést adunk a beszélgetésbe.

Hogy érzi magát Pannonhalmán? – érkezett a kérdés. „Az igazat mondjam? Voltam már sokszor Pannonhalmán, de ez a legkellemesebb alkalom” – vallotta meg a dísztermet megtöltő diákságnak a nuncius. A fiúk egy órán át tehettek fel kérdéseket. Egymást követték a kiváló angolsággal feltett kérdések. A válaszokat Juhász-Laczik Albin igazgató fordította.

Jó hangulatú, közvetlen beszélgetés tanúi lehettünk, ahol a kérdések érdeklődőek voltak, a válaszok rövidek, velősek. Érdekelte a fiúkat a nuncius hivatala, életének személyes vonatkozásai, élményei, döntései, hitélete. A dialógus rövid bemutatkozással kezdődött: Michael W. Banach az USA-ban született, felmenői – nagyszülei – Lengyelországból vándoroltak ki Amerikába az első világháború idején. A tanulmányai alatt a történelem iránt érdeklődött, és jogásznak készült, aztán mégis a papság mellett döntött.

Rómában tanult, néhány Amerikában töltött lelkipásztori év után diplomáciai szolgálatra kérték fel. 2013 óta szolgált a pápai diplomácia követeként Bolíviában, Bécsben, Pápua Új-Guineában, Szenegálban, Nigériában. Hivataláról Michael W. Banach érsek elmondta: egy nuncius mindig Szent Péter apostol küldötte, a pápai jelenlét reprezentánsa az adott országban. A Szentszék jelenleg 186 állammal tart fenn diplomáciai kapcsolatot. Egy-egy országban 4–5 évet tölt a diplomata, ami elegendő, hogy kapcsolatokat építsen, utána célszerű a frissítés.

Számára munkájában a legfontosabb, hogy találkozik emberekkel. Örömmel tapasztalja, hogy a magyarok szeretnek beszélgetni, könnyen elmondják, mi zajlik bennük. Úgy gondolja, jól tud kapcsolódni a magyar mentalitáshoz, érti azt a gazdag kultúrát, melyben egyszerre vannak meg különféle hatások – szláv, német –, kialakítva egy sajátosan magyar hagyományt.

Hivatása melletti döntésről elmondta: érezte, van valami nagyobb, fontosabb az életben – az Istennel való kapcsolat, mely nélkül üres az ember élete. Isten humorának tartja, hogy szentelését követően elöljárója visszaküldte egyházjogot tanulni.

A kérdésre, hogy mi a legszemélyesebb imája, a nuncius elmondta, naponta gyakran elmondja az Üdvözlégyet, e mellett nagyon fontos neki, hogy „szívből” is beszélgessen Istennel, ez talán a „tanult” imáknál is fontosabb.

Munkája legnehezebb helyzete számára az volt, amikor a bolíviai nunciatúrán fiatal titkárként egy hatvanéves érseknek kellett azt mondania: „itt a vége”, pénzügyi visszaélések miatt neki kellett a lemondásra való kérést közvetítenie.

Az apostoli nuncius elmondta: a személyes életében megélt legkeményebb helyzet pedig édesapja 2017-ben bekövetkezett halála, majd négy hónapra rá bátyja halála volt. „Azt értettem meg, hogy valami mélyebbet kell keresnem, az értelmet, a lényeget újra és újra meg kell találni.” Azokra gondolt, akiket nem segít át ilyen fájdalmakon a hit.

A találkozó végén csoportkép készült. A képen elöl balról jobbra haladva: Lápossy Péter nunciusi titkár; Michael W. Banach érsek, apostoli nuncius; Juhász-Laczik Albin OSB, igazgató; Rodríguez García elsőbeosztott.

Fotó: Merényi Zita/Magyar Kurír

Szöveg: Trauttwein Éva/Magyar Kurír