Pálmai Godofréd atya, a Pannonhalmi Szent Márton Főapátság szerzetese 2013. szeptember 28-án, szombaton reggel az ausztriai Mürzzuschlag kórházában életének 88. évében elhunyt.
Godofréd atya 1925-ös születésű, a rend „nagy generációjának” tagja, akik a háború alatt érettségiztek valamelyik bencés gimnáziumban (Godofréd atya Pesten), majd 15-20 fős novíciátusban kezdtek készülni a szerzeteséletre. Godofréd atya is tanárnak készült, a francia szakot szerette volna elvégezni, de közbeszólt a kommunizmus. 1950-ben (mielőtt végzettséget szerezhetett volna) már elkerül Pannonhalmáról. Kincés lett, majd segédmunkás és lelkész Budapesten. 90 után gyakran segít nyáron a Máriacelli gyóntatásban. Most is azért volt Ausztriában. 1994-ben jött vissza Pannonhalmára, perjel lett, később alperjel, zarándokgondozó, nyelvtudása (angol, francia, német) révén sokat foglalkozott a vendégekkel.
A gimnáziumba is mindig lelkesen jött át segíteni: ha megkértük, hogy jöjjön el csendesórára, gyóntatásra, hittanvizsgára, rendszerint csak ennyit kérdezett: Mikor kezdődik? Godofréd atya – miként András főapát úr is – vívott. 1950-ben vásárolt tőrét a gimnáziumban Konrád atya őrzi.
Egy rövid idézet tőle:
„A tökéletesre törekvés kitartást föltételez. Ha abszolút mérceként értenénk, lehetetlen kívánság volna. Épp az ellenkezőt eredményezné: kudarc-élményt, letörést, boldogtalanságot. Erről azonban szó sincs. Akire a példabeszéd szerint öt talentumot bíztak, attól nem vártak még tízet, de az öt pluszt ki kellett gazdálkodnia. Aki tízzel sáfárkodott, annak további tíz volt a ’normája’. A törvény akkor tökéletes, ha nyomában valódi szabadság, nemes emberi méltóság fakad. A Qpac ezt igyekszik megértetni. Ezt a tudatot, ezt a meggyőződést, ezt az életelvet, ezt a begyakorolt, kikristályosodott életformát akarja látni valamennyi az életbe kilépő fiánál. Az ilyen szabadság egész személyiségünket átjáró, beragyogó kincs. Nem devalválódó érték. Nagyon sok mindennél többet ér.”
Requiescat in pace.
