Régi vágya volt a Pannonhalmi Bencés Gimnázium 11.B osztály osztályfőnökének, Henrik atyának, hogy megmutassa a fiúknak az egykori Magyar Királyság egyik legjelentősebb bányavárosát, Selmecbányát és környékét. Az osztály a Rákóczi Szövetség pályázatának köszönhetően jutott el a felvidéki településre, 2022. június 4-én, a Nemzeti Összetartozás Napján. A bencés szerzetes szerint az egynapos kirándulás amellett, hogy bővítette a diákok történelmi tudását, érzékenyítette is őket a diaszpórában élő magyarsággal kapcsolatban.

Több mint tíz éve, második osztályával járt először Henrik atya Selmecbányán és környékén. Azóta minden tanítványának igyekszik megmutatni ezt az „ékszerdobozt”, ahogy ő fogalmaz. A mostani a negyedik osztálya, és őket sem hagyhatta ki az élményből. Már kilencedikben szerette volna elvinni a fiúkat az egykori bányavárosba, de a koronavírus járvány miatt erre két évet várniuk kellett.

Végül 2022. június 4-én, a Nemzeti Összetartozás Napján már kora reggel buszra szálltak, hogy több órás zötykölődés után megérkezzenek a felvidéki településre. A fiúk megismerkedhettek a település történetével a város alapításától kezdve, a bányászat kialakulásán át a mai napig. Megtekintették az Óvárat, megtudták, milyen szerepet töltött be a városban a Klopacska, valamint az Újvárnak a város védelmében betöltött funkciójáról is hallhattak. Azt is megtudhatták, hogy Selmecbányán Péter Pálra minden évben havazik. Ha most az olvasó azt gondolja, hogy ez csoda – hisz Péter Pál napja június 29-re esik – igaza van. A selmecbányai hét csoda egyike, amiben persze van egy kis csavar. A helyi templom homlokzatán a két apostol szobra áll, így ha havazik, rájuk valóban esik a hó.

Beszéltek a selmeci akadémiáról, amely a világ első bányászati felsőoktatási intézménye volt, és amelyet a trianoni döntést követően Sopronba valamint Miskolcra telepítettek át. Bár a mintegy kilencezerötszáz lakosú településen ma már alig akadnak magyarok, tisztelik és őrzik a közös múlt emlékeit – mondja Henrik atya. Ennek egyik nagyon szembetűnő példája a Kálvária, ahol a stációk feliratai, a város egykori lakosságát alkotó nemzetiségek nyelvén – magyarul, németül, lengyelül –  olvashatóak. De látták Petőfi Sándor magyar nyelvű emléktábláját az Evangélikus Líceum falán, a költő ugyanis egy évig oda járt. Az osztály Körmöcbányát is meglátogatta, amely az egykori Magyar Királyság másik jelentős bányavárosa és pénzverőhelye volt.

Henrik atya osztályában két határon túli diák van, és ő maga is Szlovákiából, Nagykaposról származik. Mint mondja, az ilyen programokkal is tudatosítani lehet a fiatalokban, hogy bár a trianoni békediktátum átrajzolta a határokat, nem csak az anyaországban, hanem a határon túl is ugyanúgy élnek magyarok. „Ott a magyar identitás és oktatás sem biztos, hogy mindig magától értetődő.”  Abban bízik, hogy ezekkel a kirándulásokkal érzékenyíteni lehet a diákokat. „Örültem, hogy el tudtam vinni a fiúkat. Gazdagította a történelmi tudásukat és formálódott a határon túli területekkel és az ott élőkkel kapcsolatos ismeretük, felelősségtudatuk, kötődésük.”