A Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban minden tanév elején zöld napot tartunk. Idén Gelencsér András vegyész-légkörkutató, a Pannon Egyetem rektora volt a vendégünk, aki a közelmúltban nagy visszahangot keltő interjút adott a fenntartható fejlődésről és az éghajlatváltozásról. A kutató szerint hiú ábránd, hogy a klímaváltozást meg tudjuk állítani, és a következő évszázadban brutális erőforrásválság elébe nézünk.Ma már a Pannonhalmi Bencés Gimnázium szinte teljes területén rendelkezésre állnak szelektív kukák. Az Őszi Zöld Napon pedig minden évben átismételjük a fiúkkal a szelektív hulladékgyűjtés helyes módját, és arra az újakat is megtanítjuk. A teremtésvédelem ügye szervesen beépült pedagógiai programunkba, és évente több alkalommal szervezünk előadásokat a témához kapcsolódóan.

Az idei első beszélgetésen Gelencsér András légkörkutató a zsúfolásig megtelt Díszteremben arról beszélt, hogy tévedés azt gondolni, hogy a fenntarthatóság azt jelenti, hogy az energiát valamilyen más módon – lehetőleg szén-dioxid-kibocsátás-mentesen – kellene biztosítani. Mint mondta ez a kérdés korántsem csak az energiáról és a karbonlábnyomunk minimalizálásáról szól. Energia ugyanis korlátlan mennyiségben áll rendelkezésre a Napból, de az a baj vele, hogy azt át kell alakítani. Egy évben tízezerszer annyi napenergia érkezik a Földre, mint amennyit az emberiség elhasznál. Mégis akkor, hogyan vagyunk képesek befolyásolni az éghajlatot – tette fel a kérdést.

A fosszilis tüzelőanyagot elégetve amellett, hogy energiát nyerünk, mintegy mellékhatásként kimegy a légkörbe 1 g korom. Ez a fekete anyag elnyeli a fényt a légkörben, és 11 000 megajoule energiát termel. Kétszázötvenszer annyit, mint amennyi az égetésből származik. Ez a hatás az, ami melegíti a légkört, és ugyanez történik akkor is, amikor szén-dioxid kerül a levegőbe. „Nem azért van éghajlatváltozás, mert nyitva felejtettük az ablakot, és kiment a meleg a szobából, hanem mert ezek a folyamatok a légkörben ezt a fűtést elvégzik.”

Az éghajlatváltozást megállítani nem tudjuk – hangsúlyozta Gelencsér András. Az ugyanis nem rajtunk, hanem a természeten múlik. Elindítottunk egy olyan folyamatot, amire nincs ráhatásunk. Negyven év alatt az Északi-sarkvidék tengeri jegének hetven százaléka tűnt el. Ez a folyamat öngerjesztő, saját magát képes gyorsítani. Ha ugyanis elolvad a jég, nem veri vissza a napsugárzást, hanem a sötét tenger elnyeli, és ez az energia hozzáadódik a vízhez, ami a jég olvadását segíti – magyarázta. Példaként hozta fel az örök fagy birodalmát. A több tízezer éve fagyott talaj elkezdett felolvadni, ezért a benne található szerves anyagok bomlásnak indultak, és óriási mennyiségű szén-dioxidot bocsátanak ki. „Ezeket a folyamatokat már nem vagyunk képesek visszatartani. A kezdeti lépést az emberiség már megtette. A hógolyót a hegyről elindítottuk, nem kérhetjük meg a lavinát, hogy félúton álljon meg, vagy lassuljon le.”

Jelenleg mindenhonnan azt hallani, hogy a fosszilis energiahordozók szennyezik a környezetet, szén-dioxidot bocsátanak ki, és helyettük a világ működését megújuló energiaforrásokból – napelem, szélerőmű, geotermikus erőmű – kell biztosítani. A kutató szerint ezzel két probléma is van. Az egyik, hogy ezek nem energiaforrások, csak átalakító berendezések. A másik pedig, hogy nem megújulók, mert anyagukban ezek „nem nőnek ki magról”, hanem le kell gyártani azokat. Ahhoz például, hogy az ajkai hőerőművel azonos teljesítményű napaelemparkot hozzunk, létre tízezer hektárnyi terület szükséges. Ráadásul rengeteg olyan speciális kémiai anyag is kell, amelyek a természetben maguktól nem fordulnak elő, hanem elő kell állítani azokat, óriási energiabefektetéssel. Míg egy hőerőmű negyvenszer annyi energiát termel, mint amennyit a létrehozásához felhasználnak, a napelem csak négyszer annyit – magyarázta.

Gelencsér András arra is rávilágított, hogy ahhoz, hogy az erőműveket napelemparkokra cseréljük négyszer annyi tellúr és indium kellene, mint a jelenleg ismert készletek. A következő 3-4 évtizedben pedig még nem áll majd rendelkezésre annyi napelem, hogy az elsődleges forrás az újrahasznosítás legyen, vagyis bányászni kell hozzá az anyagokat. Ez a tevékenység pedig – ahogy fogalmazott – „zabálja” a fosszilis energiát. A készletek pedig rohamosan fogynak. A kitermeléssel nem tud lépést tartani az új lelőhelyek felfedezése.

Szerinte az előttünk álló évszázadban erőforrásválság elébe nézünk. Mint mondta, most az egész világ arról szól, hogy minden eldobható, és lesz helyette másik, miközben arra senki nem gondol, hogy az új dolgok előállítása mekkora energiát igényel. Régen meggondolták az emberek, hány fokra fűtik fel a lakást, azaz mennyi fát pazarolnak, mert ha elfogyott a tűzifa, ki kellett menni az erdőbe gyűjteni, aztán pedig felhasogatni. Mint azt előadása végén kifejtette, nagyon fontos lenne, hogy az emberek újra megbecsüljék az anyagot és az energiát.