Sopronból érkezett „elsőgenerációs” pannonhalmi. Családilag fontos volt, hogy erős és keresztény szellemiségű középiskolában folytassa. Így került a Qpacra, most végzi a X.B-t. Lesták András és Harmath Gábor a prefektusai, Albin atya váltotta Márton testvért az osztálybencési székben. Angol és latin nyelvek mellett inkább reálosnak látja magát, fizika-matek faktra megy. Mániás szakkör-gyűjtő, sok minden érdekli. Az idei tanévben tíz különböző, tanórákon kívüli elfoglaltságban próbálta ki magát: pszichológia, kémia, orgona, logprog – hogy csak az egymástól igen távol eső területeket érintsük. Gombás Iván (2026B) diákunkkal beszélgettünk.

Aki nagyon díjazza, hogy odaadó tanárok és ennyiféle szakkör van az iskolában. Így a diákok tényleg azt érezhetik és tapasztalják is, hogy unatkozni nem marad idő.

Albin atyáék gyakran hangoztatják a bencés nevelés öt alap pillérét, amelyeken a gimnázium oktató-nevelő munkája nyugszik. A magas szintű szakmai munka, tanulás és a kreativitás, művészetek iránti fogékonyságra nevelés mellett fontos a sport, az egészséges életmód. És hogy mindezt közösségben tesszük, építve a nagy egészet benne a legszemélyesebbel: az egyéni istenkeresés útjaival. Felvetettük Ivánnak, mit szólna hozzá, ha sorba vennénk ezeket a pilléreket, és ő megpróbálna mindegyikhez mesélni élményeket – akár jót, kellemeset, akár nehezet, amire nem annyira szívesen emlékszik vissza. Mondott, amihez tudott, és most egy diákszempontú, szubjektív tanév-értékelésre teszünk kísérletet.

Sport

Idén volt egy extra iskolai program, amire ő is benevezett, igaz, csak a féltávig. Horváth Tamás és Komálovics Zoltán tanár urak a Bazilika800 emlékév apropóján szerveztek egy olyan biciklitúrát, amely 280 kilométeres távjával már igazi erőpróbának számított. Az öt királyi alapítású bencés monostort kötötték össze a Pannonhalma-Bakonybél-Tihany-Zalavár-Celldömölk útvonalon. A reggel 4-es indulás után Iván Tihanynál, 120 kilométernél szállt ki.

Amúgy atletizál, de nem tartja magát nagy versenyre járó embernek. Legnagyobb élménye a Flóris kupán a 10B Ultrák szurkolói csapatának szervezése, ami kicsit sport, kicsit közösségi munka, attól függ, honnan nézzük. Idén sajnos a negyeddöntőben kiestek (Németh Illés 10.B osztályfotói).

Művészetek, kultúra

Az idei művészeti héten Iván a filmesek csapatát erősítette. Mit erősítette, vezette, hiszen Az üzenet című kisfilm rendezési feladatait vállalta magára. Jancsó Nyika és Halla Gábor vezetésével végig dolgozták a hetet, és nagyon élvezték, sokat tanultak.

Érthető persze, hogy egy fiatal srác az utazásos programokat sorolja első helyre, de persze számos, élményt kínáló főapátsági kulturális rendezvényen is ott volt. Az Uros apát és műve és a Nyolc100 év kiállítások megnyitóján még a Magyar Kurír fotósa is lekapta őt a kápolnában. A Zorkovsky-féle és az építőjéről Corte-orgonának nevezett, frissen restaurált hangszerek bemutatkozó koncertjét is meghallgatta a Főkönyvtárban. Ahogy a nagyböjti orgonahangversenyeket és a Nemzeti Filharmonikusok előadásait is.

Ambrus atya mozija népszerű szórakoztató program, Ivánt a szerda esti filmklub igényesebb kínálata csábítja le a Díszterembe.

Közösség - nehézség - közös út

Úgy látja, ez az a terület, ahol nagyot lépett előre ebben az évben, mert idén DÖK-tagnak választották, és jól bejött neki ez a szerep. Szervezhette a diákbált, a tombolát, a sakkbajnokságot. Élvezte a DÖK-ös programok nyüzsgését. A Szent Márton-témahéten a konyha és a bolhapiac felelőse volt. Most éppen egy Hospodár-kertben tartandó, záró osztálygrillpartit szerveznek.

Ha csak a gimi honlapját végignézzük, hatvan cikk foglalkozik az elmúlt tíz hónap kiemelt eseményeivel. Kirándulások, megemlékezések, sportesemények, liturgiák, péntek esti előadások, koncertek. Iván sok alkalmon részt vett ezek közül, de legszívesebben a külföldi kirándulásokra gondol vissza. A tavaszi szünet során egy hetet Angliában töltöttek. Két nap London után Leeds-be utaztak, Rochesterben szálltak meg, és az egyértelmű fénypont az egynapos, cambridge-i kirándulás volt. Gyönyörű helyeken jártak.

A felvidéki kirándulás tematikus túra volt: a Kodály életéhez kapcsolódó helyszíneket vették sorra. A népdalgyűjtésekről ismert Galántán és Zobor-hegyen kívül jártak Deákiban. Ezt az egykor a Főapátsághoz tartozó települést a pannonhalmi alapítólevél is említi, bencések építették a templomát – erről híres.

És eltölthetett még egy hetet Meschedében, a gimnázium németországi testvériskolájában. A némettudást még a soproni Szent Orsolyából hozta és angolosok is részt vehettek, nyelvi akadály így nem jellemző.

Ha most kicsit demagógok akarnánk lenni, mondhatnánk, hogy egy átlag-középiskolába járó tizedikes diák nagy eséllyel nem utazik ennyit külföldre csupán az iskolája jóvoltából. Azt Iván is tudja, hogy ez nem az alap.

A bencés gimnázium persze nemcsak a lehetőségekről, hanem a korlátokról is szól. Napirend, stúdium, kötelező sétaidő és társai. Iván szerint az a jó hozzáállás, ha igyekszik az ember sok dolgot bezsúfolni egy napba. Ugyanakkor, ha jófejek a prefektusok, akkor azért pár dolgot el is lehet lógni – ez a nagy közös játék része. Az esetleges üresjáratok jó szervezéssel elkerülhetők: például sétaidőben tartani a futóedzéseket. A stúdiumok egyik felében pedig szakkörök, a másik felében meg tanulás. Így estére már annyira kifárad, hogy nincs gond az alvással.

Néha azért soknak érzi az egyben négy hetet, pláne, hogy a dolgozatok ömlesztve érkeznek: vagy hazautazás előtt, vagy közvetlen utána – ez nem mindig örömteli.

Egyébként a kívülállóknak, volt iskolatársainak a nagyon intenzív együttélés a legnagyobb talány Pannonhalmával kapcsolatban. Hogy lehet az, hogy 29 ember egy légtérben, egy mosdóban, egy fürdőben, egy stúdiumteremben 0-24-ben együtt van? És akkor döbbennek meg igazán, amikor azt a választ kapják, hogy ez igazából hihetetlenül könnyű, épp csak össze kell szokni... Nyilván Iván is eljátszik a gondolattal, mennyire jó lenne egy olyan hetet tartani, amikor csak fekszik, alszik, pihen és telefonozik, amikor nem kell stúdiumra menni és nem kell a másik, 29 osztálytárshoz alkalmazkodni a nagyhálóban. De legalább itt nem unatkozik az ember, sosincs igazán néma csend, és mindig lehet valami jó dolgot vagy éppen hülyeséget csinálni a többiekkel.

Persze nem fenékig tejfel az együttlét harmincsok egykorú fiúval, főleg, ha fáradtak, hamarabb kibuknak az indulatok. Ha valami miatt feszültek, a legkisebb piszkálás is képes felhúzni az agyukat. Nincs osztályon belüli erőszak, vagy visszaélés, de szekálások előfordulnak. Akik kilógnak a sorból, azokat könnyebben kipécézi a többség, ami egy közösség érésének, fejlődésének útjához szervesen hozzátartozik. Ilyen mindig volt és lesz Pannonhalmán is. Az osztályban idén egyébként nagy változások történtek. 37-en kezdték az évet, és hárommal kevesebben fejezik be, úgy, hogy közben érkezett új diák. Két osztálytársat kirúgtak, egy pedig – részben ennek hatására – elment. Nehezen élték meg, mert mindhárom távozó központi figura volt. Sajnos az osztály először nem jól reagálta le a helyzetet, mert offenzívát indítottak az ellen, aki megijedt és bejelentette azokat a visszaéléseket, amik az első kirúgáshoz vezettek. Elindult egy folyamat, amiben áldozatnak kezdték beállítani a vétkest. Haragudtak arra, aki szólt, érdekes és tanulságos próbája volt ez annak, meddig terjed a „betyárbecsület”. A távozók mindegyike kicsit balhésabb figurának számított Iván szerint. Nehezebben élték meg a szabályokat, több szabadságot igényeltek volna, mert lázadni akartak. Most már úgy látják, hogy nekik egyszerűen sok volt Pannonhalma. Emiatt a krízis miatt inkább összetartóbb lett a közösség, de néha kezelhetetlenek – ezt is megkapják a tanároktól. Mindezek ellenére a tizedik könnyebb év lett, mint a kilencedik, minden nehézség ellenére könnyen átvitorláztak rajta.

Szakmai munka, tanulás

Évtizedekre visszanyúló hagyománya van (minek nincs, ugye, Pannonhalmán?) a péntek esti előadásoknak. Idén is számos vendég érkezett a fiúkhoz, hogy kutatási- vagy tudományterületének legújabb eredményeit bemutassa. Ivánnak kiemelkedő volt Takács Imre művészettörténész öregdiákunk előadása (Horváth Tamás fotója), aki a bazilika emlékévhez kapcsolódóan beszélt a gótikus templom építésén dolgozó négy, egymást váltó műhelyről és Uros apát hihetetlen személyiségéről. De a mostanában a mainstream médiában nagyot futó Dr. Schwab Richárd gasztroenterológus előadása is nagyon adta.

Spiritualitás

Tavasszal a Lesták tanár úr szervezte rekollekciót említi érdekes élményként. A lelkigyakorlat Isten művészetekben tetten érhető megnyilatkozásainak keresésére fókuszált, az irodalom, zene és ikonfestészet területén. Az osztály nem teljesen erre számított, és gyakran úgy érezték, kicsit magasan is van a léc. Inkább szakmai előadások voltak, mint lelki elmélyülés.

Iván gyakorló és tanuló orgonistaként sokat játszik a Káptalanterem és a Diákkápolna hangszerein. Mindegyik alkalom egy-egy kis spirituális elmélyülés is. Kiss Zsolt karnagy úr tanítványa, aki hamarosan a Szent Márton-bazilika nagyorgonáján is játszhat, de azt még ki kell érdemelni (Fotó: Kisalföld / Csapó Balázs).