Hamarosan lezárul a felsőoktatási jelentkezési határidő. A Pannonhalmi Bencés Gimnázium 72 végzőse is felvételi lázban ég. Közöttük a legnépszerűbbek az orvosi és műszaki egyetemek, valamint a gazdaságtudományi karok. Juhász-Laczik Albin igazgató szerint az iskolában a legfontosabb továbbtanulási felkészítés a lélek pallérozása.A mai diákok egyik oldalról nehezebb helyzetben vannak, mint egy emberöltővel ezelőtti elődeik, ha továbbtanulásról van szó – véli Albin atya. Míg akkor egy egyetem elvégzése után szinte kikövezett életpálya várta a fiatalokat, manapság már másként működik a világ. Tizennyolc évesen nehéz eldönteni, hogy melyik az a szakma, amelyik húsz-harminc év múlva is létezik majd egyáltalán – mondja. Sok diák egyetemet vagy szakot vált, mert nem tudja milyen tudásra lesz majd szüksége, vagy azt hol tudja megszerezni. „ Ilyen szempontból egyfajta halászó, vadászó, gyűjtögető életmódba megy vissza az emberiség. Folytonos tanulásra kell berendezkedni.” – teszi hozzá.
Ugyanakkor ez a helyzet meg is könnyíti a döntést. Az atya szerint ugyanis nem a tudás tartalma, hanem a tudás iránti affinitás lesz majd a döntő a munkaerőpiacon. Az egyetemek ezt tovább gazdagíthatják. A továbbtanulási beszélgetések a fiúkkal valójában önismereti beszélgetések. Velük közösen azt próbálják megfejteni, hogy mi az az ambíció, motiváció, ami hajtja őket. Nem azt hangsúlyozzák, hogy menjenek például orvosi egyetemre, mert az az egyetlen üdvözítő, hanem azt, hogy még ott is lesz döntési szabadságuk, hogy milyen irányba lépjenek tovább az orvosi diplomával. Nagyban hozzájárulnak a látókör szélesítéséhez a péntek esti előadások is, amelyeken a bencés család tagjai, vagy épp akadémikusok mesélnek saját szakterületükről a fiúknak.
Gimnáziumunkban 100 százalékos a továbbtanulási index, legalábbis hosszútávon. Idén is – ahogy minden évben – vannak olyan diákok, akik ösztöndíjaink, nemzetközi kapcsolataink révén az egyetem előtt eltöltenek egy évet külföldön. Az így megszerzett nyelvi tudást és tapasztalatot pedig a felsőfokú tanulmányaikban is tudják majd kamatoztatni – véli Albin igazgató atya.
„Bencésként azt látom, hogy a hivatásunk mindig több mint a szakmánk. Ha ez a kettő összeér, az egy nagyon kiváltságos helyzet. Ha a foglalkozásunkban rátalálunk a hivatásunkra, akkor így, vagy úgy de emberek tudunk maradni.” Többször találkozik öregdiákokkal, akik épp egy nagy törést élnek át életpályájukban – meséli. Ilyenkor azzal bíztatja őket, hogy semmi gond, csak tovább kell lépni. Megtalálni azt, ami mozgatja, motiválja őket: a hivatásukat. Erre tudnak építeni és akkor „nincs félbeszakított életpálya, nincs elrontott élet.”
Hogyan lehet az ilyen helyzetekre felkészíteni a diákokat? Nem felesleges-e akkor mindaz, amit addig tanultak? Joggal merülhetnek fel ezek a kérdések. Albin atya meggyőződése szerint a tanulásban azonban nem pusztán a tartalmat sajátítjuk el, hanem azt a módszert, készséget is, hogy hogyan kell megbirkózni egy feladattal. Mint mondja egy nehéz anatómia vizsga az orvosin arra is megtanít, hogyan tudjuk az erőinket koncentrálni és hogyan tudjuk rávenni magunkat a kiemelt teljesítményre. Ami pedig az élet minden területén hasznos tudás. Ahogy az atya megfogalmazta: „a lélek pallérozása a legfontosabb továbbtanulási felkészítés az iskolában. Arra kell felkészítenünk a diákokat, hogy lehet az életpályájában egy óriási töréspont, de mélyebben ott van egy hatalmas stabilitás. Az Istenképiségében, az emberségében, a teremtettségében, az alapvető kapcsolataiban, amire pont akkor számíthat és túllendíti a nehézségeken.”
