A Jézushoz és Isten szeretetének befogadásához vezető belső út megkerülhetetlenségéről beszélt advent második vasárnapján Siska Gábor Krizosztom, a Pannonhalmi Bencés Gimnázium tanára. „Ha igazán várod Őt, készíts neki egyenes utat, mert Ő érkezik, hozza a fényt; Ő maga a fény. Állj oda Isten Örömhírének hétről hétre egyre erősödő fényébe!” – szólította fel a diákokat az osztályfőnök, annak biztos tudatában, hogy „…. eljön majd az Úr.” „Készítsetek utat az Úrnak a pusztaságban!”. Izajás próféta Messiás-várásról tanúskodó szavait idézve kezdte beszédét a második gyertyagyújtáskor Siska Gábor Krizosztom. Mint mondta a próféta idejében is könnyebbnek tűnt görbe, becstelen utakon járni, mint igazságosan és egyenesen élni. Arra is figyelmeztetett azonban, hogy az igazsághoz nem a „kertek alatt” jutunk el. Mindezt pedig egy iskolai példával is szemléltetette.
Mint mondta, hiába tanultunk meg egy matematikai tételt, ha azt nem tudjuk levezetni, holott az a feladat, nem kapunk rá jó jegyet. Vagyis az odavezető út nem megspórolható – világított rá. Ugyanez igaz a krisztusvárásunkra, krisztuskeresésünkre is. Önmagában ugyanis az nem elégséges, hogy tudjuk mi fog történni, vagy akár még az evangélium elbeszéléseit is ismerjük. „Fel kell ismernünk, hogy az emberi élet legnagyobb élménye, legszebb, legmélyebb tapasztalata Isten szeretetének befogadása. Az ehhez vezető belső utunkat kell egyengetnünk.”
Siska Gábor Krizosztom rámutatott, hogy a születéstörténet üzenetét is „le kell vezetni” magunkban, meg kell izzadni a Krisztushoz vezető úton. Majd egy saját gyerekkori emlékét is felidézte az adventi időszakról. Édesapja neki és testvéreinek azt mondta, hogy az otthon elkészített jászolba annyi szalmaszál kerül – vagyis annyira lesz puha fekhelye a megszületendő Jézuskának – ahány jócselekedetük lesz karácsonyig. Mint mondta szerinte ezzel édesapjuk ugyanazt kérte tőlük, mint Izajás próféta a választott néptől. „A magad módján és a magad erejéből, a magad helyén tegyél meg mindent azért, hogy »…. legyen simává, ami göröngyös, egyenessé, ami egyenetlen.«”
A Megváltó személyesen minket szólít meg – mondta. Nálunk akar szállást találni, és hozzánk akar megérkezni. „Erre az eljövetelre kell most figyelnünk, e megszólításra kell felkészíteni a lelkünket. Ha elfogadjuk, ha befogadjuk, akkor ott lesz velünk életünk minden pillanatában. Tanárunk azt is hangsúlyozta, hogy Isten mindent megtesz népéért, de van, amit nekünk kell. „Elő kell készíteni az utat, amelyen át Krisztus megváltó ereje, isteni természete elérheti emberi természetünket! Ekkor szeretetét is megismerhetjük, megtapasztalhatjuk.”
