Sokan gondolják úgy, hogy a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumba csak kiváló tanulmányi eredményeket elérő diákok kerülhetnek be. Pedig a felvételin nem a jegy a legfontosabb. Mosolygós „forradalmárokat” keresünk, akik szeretik, ha pezseg körülöttük az élet. Olyanokat, akikben megvan a tehetség, a képesség és a szorgalom is.
Akár egy mosoly is lehet a belépő gimnáziumunkba. Ahogy Juhász-Laczik Albin igazgató atya tanácsolja „a mosoly a legjobb útja annak, ha valaki nagyon meg szeretné nyerni magának a felvételi bizottságot.” Természetes az izgulás egy ilyen megmérettetésen, de az atya azt javasolja a felvételizőknek, hogy ezzel ne foglalkozzanak, hanem próbáljanak meg örülni annak, hogy ott vannak, és kiszámíthatatlan kérdéseket kapnak. Ettől picit nyitottabbak lesznek, ami önkéntelenül is mosolyt csal az arcukra, ami pedig nem marad viszonzatlan.
A mosoly mellett a tehetség is fontos, vagyis az, hogy megvan-e valakiben a kíváncsiság, fel lehet-e benne kelteni az érdeklődést. Amennyiben igen, akkor mindent meg lehet neki tanítani – tartja Albin atya. Ugyanígy az is fontos, hogy legyenek képességei egy diáknak, azaz legalább egy területen –sportban, művészetben vagy akár a közösségi életben – jól teljesítsen, legyenek sikerélményei. Innen tud ugyanis erőt meríteni és energiákat átcsoportosítani azokra a területekre, amelyeken kevésbé eredményes. A sikeres felvételihez pedig a szorgalom is elengedhetetlen, az hogy mennyire tudjuk beleadni magunkat valamibe. „A szerzeteséletben aszkézisről beszélünk, ami azt jelenti, hogy mennyire tudunk lemondani dolgokról egy nagyobb cél elérése érdekében. Kamaszkorban azt gondolnánk, hogy pont ez nem megy. Pedig szerintem épphogy ez az az időszak, amikor a fiatalok valaminek nagyon oda akarják adni magukat. Úgy, hogy maguknak szinte semmi nem marad. Van a romantikus, már-már önfelörlő, forradalmár kamasz. Ha ez valakiben benne van, akkor már az iskolán múlik, hogy tud-e olyat kínálni, amibe érdemes magát beletennie” – fogalmazott az igazgató.
A bencés gimnáziumban azt a keresztényi felfogást tartjuk szem előtt, hogy az ember egy oszthatatlan egység. Nem lehet csak egy-egy emberi „összetevőt” javítani, jobbítani, hanem a teljes személyt kell megcélozni. A pedagógia nyelvére lefordítva ez azt jelenti, hogy egyrészt nagyon fontos az intellektus, az akadémiai tudás. Másrészt a testnevelés, a sport. Harmadrészt a művészet, a kreativitás. Az, hogy lássuk a kezünk munkájának az eredményét, átéljük a teremtés örömét. Fontos az is, hogy közösségi emberek vagyunk és ezek mellett az, hogy egyénileg is Isten által szeretett és Istent kereső emberek vagyunk. Ezen az öt pilléren nyugszik oktató-nevelő munkánk. „Az öt pillér kiadja azt, ami emberségünk teljessége” – mondja Albin atya.
Pannonhalma ismérve a magas szintű oktatás. Diákjaink több mint 70 fajta szakkör közül választhatnak. Vannak felzárkóztató foglalkozások is, de többségében inkább tehetséggondozó szakköröket indítunk. Olyanokat, amelyek a munkaerőpiaci elvárásokra is felkészítik a fiatalokat. A főapátság gazdasági vezetője, Márk atya például közgazdaságtan szakkört tart, ahol konkrét problémákra keresnek megoldást és ilyen ügyeket beszélnek át. Albin atya jogszakkörén pedig tényleges jogeseteket elemeznek. Egy sport, egy szaktárgyi és egy úgymond hobbi szakkört kötelezően fel kell venniük a fiúknak, de általában ennél többet is bevállalnak. Felmerülhet a kérdés, hogyan férhet bele a diákok idejébe akár 10 szakkör is. A válasz egyszerű: a szombat is tanítási nap, így délután kettőre mindig vége a tanításnak és nincs hetedik, nyolcadik, kilencedik óra. Ebéd után jön a kötelező sétaidő. Úgy gondoljuk ugyanis, hogy a testnek és a léleknek is szüksége van egy kis „szellőzésre”. Erre pedig a lehetőség is adott, hisz a természet kellős közepén vagyunk, ahol szinte tíz lépés után az erdőben lehetünk. Délután négytől este hétig, vagy akár nyolcig is tart a stúdium, vagyis a tanulmányi idő. Ekkor van a szakkörök és a sportfoglalkozások többsége is. A szombat délután pedig szabad.
„Iskolánk nem a magányos harcosoknak való” – figyelmeztet Albin atya. Azoknak lesz élmény, akik nagyon szeretnek közösségben lenni és bírják, ha pezseg körülöttük az élet. Itt nem csak egy baráti köre van a diákoknak, hanem benne vannak egy sportcsapatban, egy szakköri közösségben és más évfolyamokkal is van kapcsolatuk. „ A zömét, amit itt a diákok megtanulnak, magukba szívnak nem közvetlenül a tanárokon keresztül kapják, hanem a társaiktól. Azt, hogy valójában mit jelent közösségben lenni egy jó osztály-, vagy csoportközösség tudja megtanítani. Pannonhalma pedig ennek a terepe, hiszen a srácok itt vannak a nap 24 órájában, itt töltik idejük nagy részét.” – fejti ki Albin atya, aki szintén a gimnázium diákja volt.
És hogy milyen ez a közösség? Olyan, amely évtizedeken és kontinenseken át is kitart. Ez a közösségfelfogás az, ami a kereszténység kétezer évét is végigkísérte. „Nézeteltérések, súrlódások, feszültségek mindig vannak. Egy kereszténynek nem az a kérdés, hogy ezek ne legyenek, hanem az, hogy mit csinál a konfliktusokkal. Egy ilyen összezárt és szoros közösségben pedig pont ezt tanulják meg a diákok. Minden osztályban van néhány vezető egyéniség és először mindig van egyfajta hatalmi harc, hogy ki is az igazi főnök. Igazából azonban nem is ez dől el, hanem a feszültségeken keresztül kirajzolódik, hogy akkor érnek el sokat, ha összefognak és ebbe az együttműködésbe másokat is beemelnek. Ezután már az élet nagy kihívásaival is együtt birkóznak meg.” A kapcsolatok pedig az érettségi után sem szakadnak meg. Ahogy a bencések és civil tanárok is gyakran elmondják: Pannonhalma nem négy, vagy hat évre szól, hanem életünk végéig.
