2023. márc. 23.

-

Nényei Pál péntek esti előadása

2023. március 24-én 20.00 órakor a Gimnázium Dísztermében Nényei Pál (1993B) tart előadást A nyelvfilozófia lánglelkű, alsógatyás apostola címmel. Hogyan szólítsam rég nem látott anyám? Bátran mondd neki azt, Sanyikám, hogy Hrúz Mária. Beszámoló alább olvasható.Hogy lehet az, hogy valaki egyszerre a magyarság egyik legmagasztosabb költőfejedelme, aki átszellemült arccal szavalja a szabadság szent himnuszát, és eközben, párhuzamosan gatyában táncol? Ez csakis úgy lehet, ha az ember Petőfi Sándor. Aki tud egyszerre ez is meg az is lenni. Mert hát van a világon még egy költő, aki egyszerre legalább három helyen született, és miközben nem halt meg, mégis eltemették, illetve bár meghalt, még sincs sírja?

Csuda pofa ez a Petőfi, mi tagadás.

Minden érdeklődőt szeretettel hívunk és várunk!

————————————————————————————-

A nemzeti hős, aki gatyában táncol – péntek esti előadás Nényei Pállal

Ahogy azt már a cím is sejteti, nem egy szokványos előadás volt a március 24-i a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban. Nényei Pál író, középiskolai tanár a tőle megszokott humorral beszélt Petőfi Sándorról és költészetéről. „Miközben Petőfit a nemzettudatot meghatározó figurává tesszük, eközben ő gatyában táncol” – utalt többször is a gyerekek között népszerű, és a hallgatóság körében általános derültséget keltő mondókára.

Nényei Pál 1993-ban érettségizett itt a Qpacon – ahogy diákjaink hívják a gimnáziumot. Az egyetem után pedig visszajött tanítani, és 2006-ig oktatott iskolánkban. Később, mikor látogatóba visszajött, megfogalmazódott benne, hogy jobb most diáknak lenni Pannonhalmán, mint amikor ő járt ide. „Szörnyű visszagondolni arra, hogy mi a Kádár-rendszer struktúráját beleláttuk a gimnáziumba. Úgy éreztük, a hatalom szörnyű, és azzal szembe kell szállni. Az, hogy itt a bencés rend a hatalom, nem befolyásolt minket. Én általában belesimultam a rendszerbe, de diáktársaim rengeteg energiát fektettek abba, hogy valamilyen módon kijátsszák azt” – mesélte.

Ez a szembenállás, fájdalmasan magyar jelenség – véli Nényei. Abból, hogy Magyarországot – mint egy természetes várfal – körülöleli a Kárpátok, mintha egyenesen következne a gondolat, hogy mi egy ostromlott vár, nemzet vagyunk. A magyar történelmi tudat várostromokban és forradalmakban határozza meg magát – fejtette ki. Szerinte Petőfi Sándor költészete ennek esett áldozatául. Költőinket ugyanis belehelyezzük egyfajta politikai erőtérbe, mintha anélkül nem lenne értelmezhető az életmű. A tudatunkban pedig Petőfi 1848. március 15-ével azonos. Ő az, aki szembeszáll, dacol, a végén pedig áldozat lesz. „Megtaláltuk benne azt a figurát, amit magunkról is gondolunk: harcolunk, szembeszállunk, és esetleg áldozatul esünk valami nagy eszménynek az oltárán. Pedig a költészet sokkal izgalmasabb, mint a politikai erőterek. Sokkal érdekesebb poétikai problémákkal foglalkozni, mint azzal, hogy milyen volt a viszonya Petőfinek a Habsburgokkal.”

Mint mondta, egyetlen költő sem kap olyan figyelmet, mint Petőfi, akinek a személyisége már-már mellékessé teszik a forradalmat. „Szinte mindegy, hogy mit csináltak a többiek, sokkal fontosabb, hogy ő mit tett, és pontosan hol és ki tűzött rá kokárdát.” Miközben Petőfi a nemzeti tudatunk meghatározója, egyszersmind a népszerű és tréfás gyerekmondóka szereplője is, ami így szól:

 

Petőfi Sándor,

gatyában táncol

Felesége bugyiba,

Úgy mennek a moziba.


„Ezt csak a legjobb nemzetek tehetik meg, hogy a nemzeti idolt levetkőztetik, és elkezdik gatyában táncoltatni, miközben alsógatyában moziba is jár” – jegyezte meg humorosan. Majd hozzátette: „Egészen fantasztikus, hogy abban a korosztályban – óvodások –, aminek semmi benyomása nincs Petőfi Sándor költészetéről elképesztő pontossággal száll, mondhatni apáról-fiúra a bölcsesség, hogy mit csinál Petőfi.”

Petőfi költeményeire áttérve, elsőként a Nemzeti dalt hozta Nényei Pál. Mint mondta, szerinte bár retorikailag és ritmikailag kifogástalan a mű, mégis a lekevésbé érdekes darabja az életműnek. A szöveg olyannyira konkrét, hogy a mai korban nincs meg a helye, így gyorsan át is tért a Fa leszek, ha… című versre.

 

Fa leszek, ha fának vagy virága.
Ha harmat vagy: én virág leszek.
Harmat leszek, ha te napsugár vagy…
Csak, hogy lényink egyesüljenek.

Ha, leányka, te vagy a mennyország:
Akkor én csillaggá változom.
Ha, leányka, te vagy a pokol: (hogy
Egyesüljünk) én elkárhozom.

 

Mint mondta, ez a vers egyszerűen hibátlan. Már az első sorából egy elképesztő szerelmi dráma rajzolódik ki. Hihetetlen elkésettség jellemzi a férfit ebben a versben, mindig le van maradva egy lépéssel a nőtől. „Fájdalmas, kínkeserves nőüldözés folyik, ami egyre lehetetlenebb.” Először is akkor jut eszébe a férfinak, hogy fa legyen, amikor a nő már szervesen hozzátartozik egy másik fához. Majd a férfiasságát is ledobná, és virággá válna, holott az mindig is a női princípium megnyilatkozása volt. A harmat leszek, ha te napsugár vagy sornál már világosan látszik, hogy az egyesülésnek semmi esélye – magyarázta. A napsugár ugyanis felszárítja a harmatot, így tulajdonképpen a szerelmi halált írja le Petőfi. A következő versszakban, mintha már le is mondott volna arról, hogy bármi kapcsolat legyen a férfi és a nő között, hisz a csillagok és a mennyország teljesen más dimenzióba tartoznak. Míg a virágon lehet harmatcsepp, és azt megsütheti a nap, addig a csillag egy csillagászati tény, a mennyország azonban hitünk szerint nem egy fizikai tér – fejtegette. A versben egészen a végéig a költő metaforákkal írja le a kettősüket, az utolsó képnél azonban ez a metaforizációs kísérlet kudarcba fullad, hiszen nem találja meg a megfelelő metaforát, hanem elkárhozik.

Következőre a Füstbement terv című verset elemezte Nényei Pál.

 

Egész úton – hazafelé –
Azon gondolkodám:
Miként fogom szólítani
Rég nem látott anyám?

Mit mondok majd először is
Kedvest, szépet neki?
Midőn, mely bölcsőm ringatá,
A kart terjeszti ki.

S jutott eszembe számtalan
Szebbnél-szebb gondolat,
Mig állni látszék az idő,
Bár a szekér szaladt.

S a kis szobába toppanék…
Röpűlt felém anyám…
S én csüggtem ajkán… szótlanúl…
Mint a gyümölcs a fán.

 

Ahogy arra Nényei tréfásan rámutatott a hétköznapi embernek általában nem okoz az problémát, hogyan szólítsa az édesanyját. Mint mondta azt tudná ajánlani Petőfinek, hogy hívja Hrúz Máriának, vagy egyszerűen anyunak. „Csak arra tudunk gondolni itt, hogy már nagyon régen találkozott a költő és édesanyja, olyannyira, hogy annál már többet kellene mondani, mint egy egyszerű találkozásnál.” Ráadásul egy olyan valaki esik gondolkodóba a megszólításon, aki a szavak mestere. A második versszak utolsó két sorában pedig van „valami kellemetlen” a beszúrt mellékmondattal – „midőn, mely bölcsőm ringatá, a kart terjeszti ki.” Nényei szerint ez nem a legjobban sikerült versszaka Petőfinek. „Nem azt mondom, hogy rossz, mert nagyon komoly helye van ebben a versben, hisz a megfogalmazás küzdelme jelenik meg a költeményben.” 

Drámai a gyümölcs és a fa hasonlata, hiszen miután már régen elszakadt anyjától a fiú, nem tud úgy csüggeni, mint a gyümölcs a fán. Tulajdonképpen azt a vágyakozást írja le, ami mindannyiunkban benne van – mondta. „Ami itt történik anya és fia között, arra nincsenek szavak. Erre csak csók van.” Az igazán fontos dolgokra nincsenek szavak – tette hozzá Nényei. „Mindannyian poszttraumás sokkban élünk, hogy az embertől, akivel a legszervesebb kapcsolatunk volt, akinek a szervezetében, testében növekedtünk, aki megszült minket, tőle el kell válnunk. Az életnek ez a rendje, hogy az ember elhagyja az édesanyját.” A vers és Petőfi költészete is eljut arra a pontra, hogy a nyelvhasználatnak vannak határai – mutatott rá Nényei. Előadása végén pedig mindenkit arra bíztatott, hogy ilyen szempontból olvassa újra a költő verseit, mert sokban megfogalmazza ezt a tapasztalatot.

 

Hasonló bejegyzések

Kapcsolódó híreink

Pannonhalmi Bencés Gimnázium
Keresés

EN