Nyelvoktatási GyIK

Érdemes-e előrehozott középszintű nyelvi érettségit tenni?

Nem. Meggyőződésünk szerint gimnáziumunk nyelvoktatásának nem lehet az a célja, hogy csak egy B1-B2-es szintig, azaz még a középfokú nyelvvizsga szintjénél is alacsonyabb érettségi szintjéig vigyen tanulókat, akik pedig annál jóval többre képesek. Ha valaki 11. osztály végén leteszi az előrehozott érettségit, bizony aligha serkenthető az iskola keretein belül arra, hogy továbbra is tanulja az adott idegen nyelvet. Az érettségivel ugyanis hivatalosan befejezte középiskolai tanulmányait. És ismerjük az emberi esendőséget: ami nem kötelező, azt a diák nem fogja tanulni. Sajnos a B1-B2-es szint pedig olyan, hogy hamar el lehet felejteni. Azzal szokás érvelni az előrehozott érettségi mellett, hogy így könnyebb lesz 12. végén az érettségi időszak, hisz kevesebb vizsgára kell készülni. Általános tapasztalat, hogy 12. végére diákjaink az alapórákon nagyon szépen fel tudnak készülni a nyelvi érettségire. Sőt, az a világlátás, érettség, tájékozottság, amely egy tizenkettedikes diákban nyilvánvalóan jóval erősebb, mint a fiatalabbakban, nagyban hozzájárul a magasabb pontszámokhoz.

Mi a célja az előrehozott nyelvi érettséginek?

Mi, a pannonhalmi nyelvtanárok, nem tudjuk. Talán, hogy könnyebb legyen a tizenkettedikes évvége? De hiszen a nyelvi érettségi négy/hat év itteni tanulás után nem az a nagy megterhelés. És nemde az érettségi lényege az lenne, hogy legyen valami kihívás a fiatalok középiskolás éveinek végén, ami lezár egy korszakot, amire lehet készülni és aztán büszkének lenni? Az is lehet, hogy valaki a közoktatás jelen rendszerének megalkotásakor arra gondolt, hogy a magyar fiataloknak elég a középszintű érettségi nyelvi követelménye, sőt fejezzék is be ott, és ne tanuljanak tovább. Ha a nyelvtanulásról csak papír kell, akkor kézenfekvő ez a megoldás. Mihelyst azonban valaki használni kényszerül egy idegen nyelvet (és mi, magyarok bizony arra kényszerülünk lépten nyomon), nem sokra megy az előrehozott érettségi szintjén félbehagyott tudásával.

Éri-e hátrány azt a diákot, aki német vagy éppen angol helyett második nyelvként franciát, olaszt vagy latint tanul?

Nem. Általában úgy teszik fel ezt a kérdést, hogy valaki németet tanul első nyelvként, és akkor Pannonhalmán második nyelvként ugye nem tanulhat angolt, hanem kénytelen olaszt, franciát vagy latint választani. Ha egy pillantást vetünk az idegen nyelvi tanulmányi rendre, láthatjuk, hogy ezzel az angoltól nem lesz "elzárva" az ifjú nyelvtanuló, hanem tanulhatja harmadik nyelvként, ha németből valamit már letett az asztalra. Ráadásul még alapos képzést kap egy latin/újlatin nyelvből is, amelynek logikája és elsősorban szókincse nagyon is segíteni fogja későbbi angoltanulását. Köztudomású, hogy a német kezdetben kevesebb sikerélményt nyújt, mint az angol. Talán éppen ezért jobb, ha már gimnáziumi keretben (amely minden kényszernek, szigornak vagy egyszerűen csak rendszeres számokérésnek nevezett segédeszközzel szorítja a tanulót arra, hogy ne adja fel az első nehézségeknél) minél előbb belekezdünk a németbe, és nem halogatjuk azt "majd az egyetemre".

Van-e értelme a mai világban latint tanulni?

Nyissunk ki egy angolszótárt, és szembesüljünk azzal, hogy szókincsének jelentős hányada latin. Ugyanez még inkább nyilvánvaló a francia, a spanyol, az olasz, a portugál esetében. Nem beszélve az európai kultúráról, amelynek ugyan nem létezik szótára, annál inkább tudjuk, miről van szó. Vagy közelítsünk 'a contrario': a legzavarbaejtőbb kérdés egy értelmiségi felé épp az lehet, hogy érti-e a latint. És akkor jöjjenek a kisebb érvek, hogy ti. orvosin, jogon, teológián, bölcsész szakokon kötelező, hogy jól jön belőle a nyelvvizsga, és hogy olyan "könnyű" nyelv, amelyet nem kell beszélni, vagy hogy egy világ(birodalom) nyílik meg előttünk ...

Miért ragaszkodik a Bencés Gimnázium ahhoz, hogy második nyelvként a francia, az olasz és a latin közül kelljen választani?

Tudjuk, hogy szembe megyünk az egyre terjedő gyakorlattal. De szembeszegülésünk mögött ott áll a bencés rend internacionális tapasztalata: nem a világnyelv (angol) ismerete dönti el a lényeges kérdéseket, hanem hogy mit ismerünk azon kívül. És ekkor máris érvényesül a nyelvek egyenrangúsága. Érthetőnek, mégis elfogadhatatlannak tartjuk azt a magyarországi jelenséget, hogy az angol és a német párosa kiszorította a többi nyelvet az iskolák kínálatából. Szerintünk mi ezt egy bizonyos színvonal fölött nem engedhetjük meg magunknak. És higgyék el, kedves szülők, a világnyelv megtanulására később úgyis rászorít az élet. Az igényességre azonban már korábban rá kell nevelnünk az ifjakat.

Ki tanuljon harmadik nyelvet?

Akinek elfogadható jegye (jó vagy jeles) van az első két nyelvből. Ha valaki két nyelvből nem teljesít, a harmadik helyett inkább koncentráljon újult erővel a már megkezdettekre. Felesleges halmozni a tanulandó nyelvek számát, ha a ténylegesen tanult nyelvek száma nem növekszik.

Ki tanuljon délutáni (szakköri) nyelvet?

A délutáni szakkörök hangulata egészen más, mint a délelőtti óráké. Minthogy egyéni vállalásból vesznek részt rajtuk a tanulók, ezért a számonkérés is másként működik. Nehéz és talán nem célravezető ugyanazzal a szigorral fellépni, mint délelőtt, hiszen ezeknek a szakköröknek a lényege, hogy nagyobb mértékben kell a tanuló felelősségére alapoznunk, mint a külső nyomásra. Ürügyet is könnyebb találni egy-egy hiányzásra. Éppen ezért csak olyan diák vállalkozzék délutáni nyelvórára, aki szereti a nyelvet és a nyelvtanulást.

Hogyan lehet csoportot (szintet) váltani az első nyelv (angol, német) sávjai között?

A 9. évfolyam első hetében történő szintező csoportbeosztás után ugyanezen év félévekor, továbbá minden további tanév elején lehet szintváltást kezdeményezni, amennyiben a tanulónak az előző félévi érdemjegye jeles, a szintező teszt alapján az új csoport követelményeinek megfelel, valamint a fogadó csoport létszáma ezt megengedi. A csoportváltásra az érintett tanárok, az osztályfőnök és a tanulmányi igazgatóhelyettes által aláírt űrlap titkársági benyújtásával kerülhet sor.