Házi készítésű csirkés-pesztós penne és kávés tonik. A legjobb étel és ital, amit a fiúkkal készített közös főzéseik alatt. Klimas Marcel, a 12.A osztályfőnöke szombatonként szeret a diákkonyhán sürgölődni tanítványaival. Igaz, az utóbbi időben a járvány miatt erre nem volt lehetőségük. Ahogy sok mindenből kimaradnak idén végzősei, de mindig azzal biztatja őket, hogy annak örüljenek, ami megadatott nekik.

Szeptemberben Horvátországba készültek, a nagy végzős osztálykirándulásra. Amikor azt le kellett mondaniuk, Klimas Marcel azzal vigasztalta a fiúkat, hogy majd idén nyáron bepótolják. Arra számít, hogy a júniusi szóbeli érettségi vizsgák után már valóban útra kelhetnek. Neki és a fiúknak is fáj, hogy idén megannyi élményből kimaradtak a járvány miatt. Elmaradt a Mikulás-műsor, amelyen hagyományosan a végzősök parodizálják tanáraikat, majd a farsangot sem tarthatták meg – sorolja az elmaradt programokat az osztályfőnök. „Mikor egy-egy ilyen után látom a csalódottságot a szemükben, mindig mondom nekik, hogy örüljünk annak, amink van. Ők itt maradhattak a gimnáziumban, amikor online oktatásra álltak át a középiskolák, majd később valamennyi oktatási intézmény. Bármikor bejöhetnek a szobámba, játszhatunk, beszélgethetünk közösen. Az országos korlátozások ellenére mi mégiscsak megtarthattuk a szalagtűzést, ami bár nem olyan volt, mint a korábbi években, de nagyon bensőségesre sikerült azzal, hogy csak mi voltunk a Szent Márton-bazilikában.”

Azt mondja, az a csend, ami most Pannonhalmára telepedett, rá is hatással van. Nagy nyugalmat él meg: több lehetőség nyílik a meghitt beszélgetésekre, találkozásokra a diákjaival, de már ő is várja a járvány végét. Mint mondta, hiányzik neki, hogy moziba, színházba mehessen, hogy meglátogassa a családját Felvidéken.

Marcel ugyanis Szlovákiából származik. Mikor az általános után választania kellett, hol tanuljon tovább, egy jó iskolába szeretett volna járni. Unokatestvére Pannonhalmán tanult, és Marcelnak is megtetszett a bencés gimnázium, amikor meglátogatta őt. Vonzotta a légkör és hogy kollégista lehet egy állandó bentlakásos intézményben. 2008-ban érettségizett és történelem tanárának, Schilde Renének köszönhetően megszerette a tárgyat, így erre a szakra ment. Az alapképzés után fél évig segédprefektusként dolgozott Pannonhalmán, és gimnáziumunk marasztalta is. Marcel akkor úgy döntött, előbb szeretné elvégezni a mesterszakot, és történelem szakos tanári diplomát szerzett. Amikor 2015-ben frissdiplomásként tanítani kezdett Pannonhalmán, rögtön osztályt is kapott. „Egyértelmű volt számomra, hogy itt szeretnék tanítani, és most már azt mondom, máshol nem is szeretnék”. Fontosnak tartja az egyházi légkört és azt is, hogy itt nem csak névlegesen a fenntartója a rend a gimnáziumnak, hanem érezhető a bencés szerzetesi jelenlét.

Mint mondja, végzőseivel kezdetben nem volt könnyű. Saját bevallása szerint, mondhatni, az iskola hírhedt osztálya volt az övé. „Azt éreztem tizedikig, hogy mindig van valami, amit meg kell oldani: kisebb-nagyobb kihágások, tantermi fegyelmezetlenségek, olykor verekedések. Az osztályátlag pedig gyalázatos volt.” Aztán tizedikben valami megváltozott. A márciusi nemzeti ünnepre készültek, nekik kellett a műsort megszervezniük. Akkor kimondva-kimondatlanul az egész osztályban benne volt az elszánás, hogy „Na, most megmutatjuk, hogy a 10.A is tud rendes március 15-ét csinálni!”  A műsorral végül bebizonyították mindenkinek (és elsősorban maguknak), hogy nem csak a bomlasztásban jeleskednek, hanem igenis képesek minőséget előállítani – mondja Marcel, és érezhető a büszkeség a hangjában. Mára pedig már teljesen összeszoktak, és a tanulást is komolyan veszik a fiúk. Komoly erőbedobással készülnek az érettségire.

Sok közös élményünk volt az elmúlt hat évben – meséli. A legjobban a közös főzéseket élvezte. Tavaly, amíg a járványhelyzet engedte, szombatonként egy-egy szobával lementek a diákkonyhára. Míg készítették az ételt jókat beszélgettek, majd jóízűen elfogyasztották azt. Utána a rendrakás a fiúkra maradt, mert amennyire szeret főzni, annyira utál mosogatni. A legízletesebbre a házi készítésű pesztós-csirkés penne sikerült. A fiúk gyúrták hozzá még a tésztát is. A legjobb ital pedig egyértelműen a kávés tonik lett. Egy műsorban látta, és miután a fiúk még nem kóstolták, közösen azt is elkészítették. A nyári melegben nagyon jól esik – mondja, és jó szívvel ajánlja, hogy próbálja ki mindenki.

Íme, a recept: végy egy 3 decis poharat, tegyél bele 2 deci tonikot, majd öntsd nyakon egy presszó kávéval, végül mehet bele egy kis citromlé is, plusz nyáron némi jég.

Egészségetekre!