„Higgyétek el, nagy ereje van annak, ha az önkénteskedésnek van távlata, ha hetek, hónapok, akár évek elkötelezett szolgálatává is tud válni ez az önkéntesség” – fogalmazta meg Bokros Márk bencés szerzetes, a Pannonhalmi Főapátság perjele a „72 óra kompromisszumok nélkül” országos megnyitóján, amelyet idén a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban tartottak. Bár az iskola most először csatlakozott a kezdeményezéshez, az önkéntesség a gimnáziumban nem egyszeri alkalom, hanem mindennapi gyakorlat.

Idén a Pannonhalmi Bencés Gimnázium adott otthont a „72 óra kompromisszum nélkül” elnevezésű országos önkéntes ifjúsági akció megnyitójának. Az immár 18. alkalommal megrendezett program a történelmi keresztény egyházak – a katolikus, református és evangélikus – közös kezdeményezése, amely három napon át hívja a fiatalokat arra, hogy önkéntes munkával tegyenek másokért, közösségeikért és környezetükért.

A 72 óra kompromisszumok nélkül idei mottója: „Tegyünk jót mindenkivel!”

„Nemcsak október második hétvégéjén van szükség önkéntes szolgálatra”

A megnyitón Knáb András, a 72 óra kompromisszum nélkül ide főszervezője kiemelte: „A mai nagy kommunikációs versenyben szükség van arra, hogy együtt csináljunk valamit, közös értékeinket együtt mutassuk fel – erre hivatott ez a program. Egy adott hétvégén az egész országban fiatalok ezrei, idén mintegy 8000-en adjuk közösen az időnket másokért.”

Az idei év mottójára utalva hozzátette: „Nem is mindig olyan egyszerű mindenkivel jót tenni. Emberi kapcsolataink hullámzóak, viszonyaink változóak és nem könnyű mindig a legjobb szándékkal fordulni mások felé. A 72 óra kompromisszum nélkül arra hív mindenkit, hogy tegyük félre nézeteltéréseinket, és egymás segítésén munkálkodjunk.”

A 72 óra kompromisszum nélkül a történelmi keresztény egyházak közös programja. Évről-évre több ezren kapcsolódnak be: katolikusok, reformátusok, evangélikusok – és olyanok is, akik nem tartoznak felekezethez, hiszen az önkéntességhez nem kell vallásosnak lenni.

A Pannonhalmi Bencés Gimnázium elkötelezett az önkéntesség mellett

Bokros Márk a Pannonhalmi Főapátság perjele, szerzetestanár beszédében arról szólt, hogy a gimnáziumban az önkéntesség nem egyszeri alkalom, hanem mindennapi gyakorlat.

„A gimnáziumban évek óta számos lehetőség és program ad teret az önkéntességnek. Itt nemcsak az iskolai közösségi szolgálatra gondolok, hanem a labora pro bono feladatokra is, amelyekben minden diák vállal valamilyen önkéntes szolgálatot az iskolai közösség felé” – mondta.

Márk atya hangsúlyozta, hogy az önkéntesség nemcsak a távoli segítésről szól: „Jó, ha látjuk azt is, hogy a saját környezetünkben is lehetnek olyan feladatok, szükségek, amelyekhez mi magunk is hozzájárulhatunk. Ehhez kell egy külön szem és egy adag bátorság, hogy a saját időnket és energiánkat ingyenesen a saját közösségünknek is oda merjük adni.”

A perjel arra is felhívta a figyelmet, hogy az önkéntességnek egy másik fontos aspektusa, hogy hosszabb távra szól. „Ha el tudunk köteleződni az önkéteskedésben, az sokkal gazdagabbá tesz egy közösséget.” Az új 9.B osztály például egy komplex közösségfejlesztő programba kapcsolódik be Nagydémen, ahol a Főapátság a Felzárkózó Települések Program részeként évek óta segíti a helyi közösséget. „Ott a már évek óta zajló munkában érezzük, hogy önkéntesekre nagyon is szükség van. De nem alkalmi segítőkre, hanem olyanokra, akik hosszabb távon is elköteleződnek, magukénak érzik a települést, akár évekre »örökbe fogadják«. Higgyétek el, nagy ereje van annak, ha az önkéntességnek van távlata, hogyha hetek, hónapok, vagy akár évek elkötelezett szolgálatává tud válni” – fogalmazott Bokros Márk.

„Kompromisszumok nélkül tegyünk jót mindenkivel”

Bencze András, evangélikus püspökhelyettes a program mottóját új megvilágításba helyezte: „Mi lenne, ha nem választanánk el ezt a két mondatot? Kompromisszumok nélkül tegyünk jót mindenkivel! Nincs alku: kapsz egy feladatot és végezd el. Lehet, elsőre húzod a szád szélét, hogy »ez nem nekem való«, de jusson eszedbe a jelmondat: tegyünk jót mindenkivel, és ezt kompromisszum nélkül végezd el.” Hozzátette: Ehhez szükséges a bizalom, hogy nem kapsz olyan feladatot, amit ne rád szabtak volna, és megkapsz minden eszközt, segítséget, útmutatást, hogy el tudd végezni.

Beszédében arra buzdította a fiatalokat, hogy a jótettekben ne keressék a könnyebb utat: „Talán ezért vagyunk itt Pannonhalmán, a magyar kereszténység bölcsőjében. Az a bizalom, ami a következő 72 órához kell, éppen a Krisztus-hitből származik.” Bencze András felidézte, hogy amikor Jézus azt mondta a gazdag ifjúnak, hogy adja el minden vagyonát, és kövesse, akkor erre a kompromisszum nélküli követésre hívta. „Ezzel a bizalommal, hogy amire ő hív, azt rád szabta – el tudod végezni. Ad hozzá erőt, időt, bölcsességet, segítséget és társakat, hogy ne veszítsd el a bizalmadat, hanem állj meg a hitben – nemcsak 72 órán át, hanem szüntelenül.

„Több vagy, ha továbbadsz”

A megnyitón Máté László Ákos, református lelkipásztor és dunántúli lelkészi főjegyző két bibliai példával világította meg az önkéntesség üzenetét.

A pünkösdi történet kapcsán elmondta: „A 72 óra önkéntesei olyan eszközei lesznek az Úristennek, akik elé élik az embereknek Isten jó akaratát – olyan nyelven és formában, amely mindenki számára érthetővé teszi.”

Majd a talentumok példázatára utalva így fogalmazott: „A mottó, úgy érzem, igazán teljes: Több vagy, ha továbbadsz.” A szolgálatban valamit továbbadunk abból, amit Istentől kaptunk – hívta fel rá a figyelmet. Hozzátette, hogy az Úristentől azért kaptuk adottságainkat és képességeinket, hogy használjuk azokat. A talentum akkor gyarapszik, ha megosztják – akkor lesz több, ha adnak belőle.

Szolgálatból közösség – közösségből hiteles példa

A Pannonhalmi Bencés Gimnázium számára a 72 óra nem csupán három nap önkéntes munka, hanem annak a nevelési szemléletnek a természetes folytatása, amelyre az iskola évtizedek óta épít: a szolgálat, a közösség és a felelősségvállalás.

Ahogyan Bokros Márk perjel fogalmazott: „Én nagyon remélem, hogy ennek a hétvégének, ennek a programnak a hatására nemcsak sok-sok találkozás jön létre, hanem olyan elköteleződések és barátságok is születnek, amelyek az önkéntességet kitágítják az egész évre, akár évekre is.”