2022. május 20-án, pénteken este 8 órakor a Díszteremben Eperjes Károly színművész és Várszegi Asztrik osb emeritus főapát, történelemtanár beszélget a Magyar Passió c. filmről. Beszámoló alább olvasható.A film 1950-ben játszódik. Ekkor állították vissza – két év államosítás után – a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumot. Ezekről az időkről, ill. a filmről beszélgetnek vendégeink. A Magyar Passió c. filmet, amelynek rendezője és főszereplője Eperjes Károly, május 18-án, szerdán vetítjük.
Minden érdeklődőt szeretettel hívunk és várunk!
—————————————————————————-
„Kulisszatitkok” a Magyar Passióról – Eperjes Károllyal beszélgettünk
A jó Isten segítette a 2021-ben bemutatott Magyar Passió elkészítésében – vallja Eperjes Károly színész, aki az egyik központi szereplője és rendezője a filmnek. A művész a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban mesélt a diákoknak a forgatásról. A történet valós eseményeken alapul. Az 1950-es években játszódik, amikor a kommunista hatalom támadást indította a katolikus egyház és a szerzetesrendek ellen, hogy ellehetetlenítse működésüket. Eperjes Károly nem csak a filmről, hanem saját életének fordulópontjáról, ahogy ő fogalmazott, damaszkuszi útjáról is őszintén beszélt a fiúknak.
Asztrik emeritus főapát történelmi bevezetőjével kezdődött 2020. május 20-án, a péntek esti előadás gimnáziumunkban. Rávilágított, hogy Magyarország 1945-ös szovjet megszállását követően a hatalom az úgynevezett szalámitaktikát alkalmazta, melynek célja az volt, hogy „következetesen megvagdossák a társadalom szövetét.” Az elsők között vették célba a katolikus egyházat, a politikai ellenfelek mellett. A földtörvénnyel megfosztották anyagi alapjaitól az egyházat, majd 1946-tól megtiltották a katolikus egyletek, közösségek, egyesületek működését. 1948-ban államosították az egyházi iskolákat, majd elindultak a koncepciós perek. Mindszenty József bíborost is így távolították el, mert keményen szembeszállt a kommunista hatalommal. 1950-ben a szerzeteseket és szerzetesnőket internálták, végül négy rend kivételével – köztük a bencéssel – mindet megszüntették. A feloszlatás összesen mintegy tizenkétezer szerzetest és apácát érintett.
Eperjes Károly a különböző szerzetesrendekkel ebben az időszakban megtörtént valós eseményekre építette fel a történetet, és gyúrta össze egy filmben. Mint mondta, nem úgy tervezte, hogy egyszerre rendezője és központi szereplője is lesz a mozinak, főleg miután kétszer átesett a covidon. „Második után úgy voltam, se spiritusszal, se szuflával nem fogom bírni.” Több színészt is megkeresett Leopold atya szerepére, sőt még a hajdúdorogi érsek-metropolitát, Fülöp atyát is, de mindannyian azt mondták, ez az ő szerepe.
Végül 31 nap alatt leforgatták, és összesen 9 hónap alatt már vetítésre készen is állt a film. „A jó Isten keze van az egészben” – mondta. Ahogy fogalmazott, akkor esett az eső, amikor kellett, a szél is épp jókor támadt fel, szélgépre ugyanis nem volt pénzük. A színművész úgy tartja, ha 1994-ben nem jön egy nagy fordulat az életében, észre sem veszi ezt a történetet. Kérdésre kifejtette, hogy addig „vasárnapi keresztény” volt, és kicsapongó életet élt. Egy átdrogozott, őrült éjszaka után pedig megszólította Isten. Bár egyből a templomba akart rohanni, végül egy kiadós alvás után ment el a szentmisére. A szívében pedig ott zakatolt a mondat: „Nincs más út.” Ekkor lett mindennapos szentáldozó, és ennek köszönhetően ismerkedett meg a film alapjául szolgáló „Krisztus inge” című színmű írójával, Várnai Péter címzetes préposttal. Az alkotásban Kálmán Peregrin pasaréti ferences atya – aki a film egyházügyi szakértője – „Te meztelen Krisztus, hol hagytad az inged” című dokumentumkötetét is felhasználta.
A színművész azt is elárulta, hogy eredetileg – Várnai Péter színművének megfelelően – Zircen, a cisztercieknél szerette volna felvenni a filmet, az apátságot azonban az elmúlt években annyira felújították, hogy nem felelt meg helyszínnek. Aztán Sümegre vitte volna, de az túlságosan messze volt Budapesttől, és csak akkor fért volna bele a költségvetésbe, ha több jelentős jelenetet kihúz. Ezt azonban nem szerette volna. Így végül Máriabesenyőre esett a választás.
A diákok csaknem két óra hosszan faggatták a művészt. A film szimbolikájáról, fogadtatásáról és képi megoldásairól is kérdezték. Eperjes Károly pedig készséggel és őszintén válaszolt mindenre, mert ahogy mondta: „Nincs rossz kérdés, csak buta válasz, de igyekszem.”
