A felújított bazilikában két év után először tartott Veni Sancte képei megtekinthetők itt. Titusz atya homíliája az alábbiakban olvasható.
Kedves Tanárok! Kedves Vendégeink!
A Veni Sancteval, a Szentlelket segítségül hívó énekkel megnyitottam a 2012/13-as tanévet. Ebben az ünnepi pillanatban érdemes elgondolkodni azon, milyen elképzelésekkel, milyen szándékkal, milyen elhatározással vagy most itt!
Van akiben nagy tervek vannak; van aki izgul – főképp az újak – milyen lesz?; vannak a régi motorosok, akik azt mondják magukban: most jó találkozni megint a jól megszokott, régi osztálytársakkal, elején lesz egy-két jó foci, elmegyünk rekollekcióra, az is jó buli lesz, aztán majd jönnek a stúdiumok, valahogy csak ki fogom bírni, legfeljebb résen leszek, hogy elsőnek kéredzkedjek ki korrepetálásra, aztán májusban meg úgyis kisegítenek majd a litániák.
Elkezdődött egy új tanév, de hogy milyen lesz, abban döntő szereped van. Nagyon sok minden – még azt is merem állítani, hogy ami számodra igazán fontos – az rajtad múlik.
Amikor picit több mint 1 évvel ezelőtt el kellett hagyni a bazilikát, bizony szorongó szívvel búcsúztam a templomtól. A már félig kipakolt bazilikában azt hiszem én miséztem utoljára, este 8-kor a közivel és tele voltam kérdéssel: Milyen lesz az új? Megéri? Tényleg megéri kivenni a szószéket, a Szent Márton rózsaablakot – milyenek leszenk az új stallumok – megannyi kérdés mozgott bennem. De bíztam a közösségünkben, bíztam az előkészítő munkában. A bazilika belső megújításán – picit úgy, mint a gimnázium új tornatermén – novícius korom óta álmodoztunk. Számtalan elképzelés feszült egymásnak és bizony idő kellett, míg kikristályosodott, hogy mi lehet a fő iránya a bazilika felújításának. A megvalósítás fele vezető úton döntő fontosságú volt kijelölni 1 főirányt, hiszen nem lehet egyszerre nemzeti zarándokhelyet, koncerttermet és diákkápolnát építeni. Az irányt az itt élő közösség belső identitása határozta meg: bencés szerzetesek vagyunk, ezért az egész épületegyüttes legféltettebb benső terének ezt kell tükröznie: ez egy szerzetesi templom. Tudtuk, hogy mit akarunk kezdeni ezzel a templommal és Isten segítségével megvalósítottuk. De hosszú út vezetett idáig. Először teljesen ki kellett üríteni, majd jöttek a munkások, bontottak, talicskáztak, állványokat építettek és döbbenten néztük a folyamatot: mikor fog ez elkészülni és mi lesz belőle? Fontos volt kitartani az olykor reménytelennek tűnő végtelenbe nyúló tárgyalások, megbeszélések folyamatában.
Két hete bontakozott ki előttünk a templom a mai szépségében. Azóta nem tudok meghatottság nélkül belépni. Nemcsak én, minden vendégünk, szerzetes vagy világi, hozzáértő vagy laikus, osztrák, francia, német, olasz, brazil vagy a római prímás apát a legnagyobb elismeréssel szólt a látottakról és ezt jegyezd meg, légy tudatában: Mo. legrégebbi, a II. Vatikáni Zsinat szellemének megfelelően teljesen felújított szerzetestemploma fogad ma téged és szólít meg: Isten hozott! Érezd magad otthon e falak között, érezd magad otthon és kapcsolódj be az itt felcsendelő istendicséretbe!
Kedves Fiúk!
Itt szeretnék visszatérni a tanévkezdéshez és megszólítani. Milyen elképzelések, milyen szándékok, milyen célok vannak benned? Kell, hogy legyen célod, elképzelésed, vágyad erre a tanévre! Legyenek nemes, nagy, szép terveid! Merj nagyot álmodni! És ha az első napok lelkesedése után a stúdiumok monoton rendje próbára tesz, ha úgy érzed, hogy nem értenek meg és bántanak az osztálytársak, a tanáraid meg érzéketlenül vagy igazságtalanul osztályoznak, ha nagyon fognak hiányozni az otthoniak, és olyan nagyon rövidek lesznek a nappalok, az éjszakák meg egyre hűvösebbek; ne riadj vissza a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumtól, melynek kezdete nem lehet más, mint szűk és szoros. De ha a bencés diákkáválásban előrehaladsz, ha már megéltél egy szent mártoni ünnepet, amikor szembesültél azzal, hogy vannak nálad elesettebbek nem is olyan messze e hazában, és az ünnep sodrásában már rájöttél arra, hogy diáktársaid a gasztronómia oly széles skáláját kínálják fel neked egy este leforgása alatt hogy esélyed sincs csak végigkostólni is a kínálatot, ha már belefeledkeztél egy adventi gyertyagyújtás varázsába és szíved bensejéből szólalt meg az ének: “Jöjj el, Ó Emmanuel!”, ha már végigélted egy királyválasztás izgalmát és mókáját, és végignézted egy év történéseiről készült képeket a tanévzárón a tornateremben, akkor meg fogod látni, hogy megérte. Mert amint megérte egy év nélkülözésén keresztül mennünk, amikor tornateremben, kertben, káptalanban, kápolnákban, úton-útfélen voltak a diákmisék csak hogy visszakapjuk a mai ragyogásában a bazilikánkat, úgy neked is megéri végigzarándokolnod a pannonhalmi diákélet viszontagságain! Mert amit itt kapsz, ami itt történik veled, benned, az nemcsak négy évre szól! A mi közös úton-levésünk olyan, mint e bazilka tengelye, mely a torony alatt a keresztény élet legfontosabb bevezető állomásától, a keresztségtől vezet minket az eukarisztika közösségén át a szentély ablakáig, mely ablak nem kevesebbre, mint az Örökkévalóra kíván rámutatni.
Bárki vagy tehát, aki pannonhalmi bencés diák akarsz lenni ebben az évben, nagy elszántsággal, teljes erőbedobással, tudatosan járj az imént felvázolt úton! Az Örökkévaló pedig gyűjtsön össze egykor mindannyiunkat utunk végén az Ő Országában Krisztus, a mi Urunk által. Amen.
