2022. szeptember 30-án, pénteken este 8 órakor a Díszteremben Ongjerth Richárd (1972B) várostervező, urbanista Csokvaomány-Tólápa, urbanisztika a „vadtelepen” címmel tart előadást egy sokkal szebb napokat látott borsodi kistelepülésről, újraindulási esélyeiről. Alább olvasható beszámoló az előadásról.A technológia fejlődésével egyre kevesebb ember munkája biztosítja a különböző dolgok előállításához szükséges alapanyagokat, így a mezőgazdaságra, bányászatra épült települések, településrészek elnéptelenednek, és a munkavállalás érdekében máshová költözők helyére olyan halmozottan hátrányos helyzetű emberek, családok költöznek, akik számára fokozott, gyakran teljesíthetetlen erőfeszítéseket igényel a mindennapi megélhetés előteremtése.

Előadónk urbanista – azaz településtervezéssel foglalkozó – szakember mindennapi tapasztalatai alapján mutatja be egy sokkal szebb napokat látott borsodi kistelepülés, és annak egykori bányásztelepe példáján a társadalmi esélyteremtés, a segítségnyújtás lehetőségeit és mindennapjait a mai Magyarországon.

Minden érdeklődőt szeretettel hívunk és várunk!

—————————————————-

Urbanisztika a „vadtelepen”

Létezik egy alig 800 fős település Ózd mellett: Csokvaomány. A kis borsodi község tólápai részén, majd’ 3 kilométerre a falutól, az egykori internálótábor düledező, komfort nélküli lakásaiban tizenöt roma család él. Embertelen körülmények között, mélyszegénységben. Felzárkóztatásukra egy kísérleti program indult, amelynek vezetője, Ongjerth Richárd Hild János-díjas várostervező, urbanista volt a Pannonhalmi Bencés Gimnázium vendége. A projektről, urbanisztikáról és a szegregációról is beszélt a fiúknak az egykori pannonhalmi bencés diák.

Ongjerth Richárd 1972-ben végzett a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban. Már akkor is évente kétszer volt lelkigyakorlatuk. Az egyiken arról beszéltek nekik, hogy az első főparancs teljesítéséhez, azaz, hogy szeresd Uradat és Istenedet, a másodikon keresztül vezet az út, amely azt írja „szeresd felebarátodat, mint önmagad.” Ez – mint mondja – nagy hatással volt rá. Érettségi után a Budapesti Műszaki Egyetemen az építészmérnöki karra is azért jelentkezett, hogy sok emberen tudjon segíteni azzal, hogy házakat tervez nekik.

Végül azonban máshogy alakult az élete. Organizációs tervezőként kezdte a főváros várostervező cégénél, majd városrehabilitációs tervezőként dolgozott. Előkészítő tervezőként részt vett Budapest közoktatásfejlesztési koncepciójának megalkotásában, amely arra tett javaslatot, hogy 1982 és 2000 között milyen iskolák épüljenek. A munka alapján végül hét el is készült. Majd Budapest belső kerületeinek megújításán dolgozott, és végül ekkor tett le arról, hogy házakat tervezzen. Rájött ugyanis, hogy a várostervezéssel nem csak néhány embernek, hanem tízezreknek tehet jót.

A személyes bevezető után, egy kis „elméleti alapozás” következett. Mint mondta az urbanisztika azzal foglalkozik, hogy merre fejlődjön az ország, a falu, a város, vagy egyes településrészek, és hogyan kell ennek részleteit megtervezni. Majd a területi folyamatokról beszélt. Az emberek korábban, amikor nehézkes volt még a közlekedés, ott laktak, ahol dolgoztak, így alakultak ki a települések – magyarázta. A társadalom 80-90 százaléka falvakban élt, mert ott voltak a szántók, és maguknak termeltek. A technológia fejlődésével azonban a mezőgazdaságba egyre kevesebb ember kellett, így akik régen földművelésből éltek az elmúlt 150-200 évben elveszítették munkájukat. Ugyanakkor a városokban megkezdődött az iparosodás, és elindult egy városba költözési folyamat, amely a mai napig is tart.

Térképekkel illusztrálta, hogyan is alakult a népességszám a járásokban az elmúlt időszakban. Ez alapján Budapest környéke a leginkább növekvő térség. Ez a szuburbanizáció, vagyis a város környékére való költözés. Ennek két formája van. Az egyik, amikor a városból költöznek ki a környékre, mert ott kellemesebb környezet van. A másik pedig, amikor beköltöznek, hogy közelebb legyenek a városhoz. A mezőgazdaság ugyanis egyre kisebb szerepet tölt be a foglalkoztatásban, és helyét olyan tevékenységek veszik át, amelyek a városokban találhatóak.

A falvakban és a városokban is megfigyelhető a szegregáció, azaz a társadalmi elkülönülés. Általában a hasonló életvitelű, státusú emberek egymás közelében laknak. Az ingatlanárak pontosan megmutatják, hogy melyek a gazdagabb és melyek a szegényebb részek. Akiknek elegendő pénzük van, jobb körülmények közé költöznek. Gyakori Magyarországon is, hogy a városon belül változtatnak lakóhelyet, és például a bevárosból a kertvárosba költöznek. Ez azonban azt is jelenti, hogy míg korábban egy adott városrészben vegyes volt a lakosság összetétele, miután a fiatalabbak elköltöztek, elindult egy elöregedés. Az elöregedés pedig sokszor együtt jár az elszegényedéssel, ami a szegregáció jellegzetes folyamata. A lakóhelyi szegregáció azt jelenti, hogy egy adott területen egyre nagyobb sűrűségben élnek hátrányos helyzetű emberek. Ettől kezdve pedig ezek a településrészek elkezdenek leromlani, hisz az ott élőknek nincs pénzük korszerűsíteni – magyarázta.

A mai közbeszédben sokszor egyenlőségjelet tesznek a szegénység és a cigányság között – folytatta. Azt mondják, hogy aki szegény, az roma és fordítva, holott ez nem igaz. Az viszont tény, hogy a cigányság körében nagyobb a szegénység. A romák és nem romák közötti együttélést nagyban befolyásolja a roma kultúra két sajátossága. Az egyik a családszeretetük és összetartásuk. Náluk ugyanis az a hagyomány, hogy ha a családban valaki bajba kerül, elveszíti például az otthonát, akkor őt a rokonoknak be kell fogadniuk. Gyakorlatilag roma hajléktalanság nem létezik, mert még a nehezebb lakhatási körülményeket is vállalva segítik egymást. Ez a hagyomány nagyfokú bizonytalanságot szül a romák és nem romák közötti kapcsolatban és problémához vezet az együttélésben. Főleg a szegényebb és alacsonyabb iskolázottságú, rosszabb körülmények között élők ugyanis jobban félnek mindentől, így az ismeretlen, újonnan melléjük költöző szomszédoktól is. A másik ilyen sajátossága a roma kultúrának, hogy a lányok már fiatalon, 16 évesen férjhez mennek, és gyerekeket szülnek. Ennek történelmi hagyományai vannak, ugyanakkor a fiatal anyukák így kimaradnak az iskolából, és csak nagyon rosszul fizető munkát találnak. A kitörés pedig nem egyszerű. Még ha folytatnák is az iskolát, sokszor több tíz kilométerre élnek a járásközponttól, ahová hetente két-három alkalommal kellene bejárniuk úgy, hogy sok kis faluba mindössze naponta kétszer jár busz. Innentől pedig konzerválódik a szegénység – mutatott rá.

Magyarországon a szegregátumok nagy része a falvakban jelenik meg. A csökkenő lakosságú országrészeken, több roma él, és köztük több a szegény is. Egyik megjelenési formája a szegregációnak az úgynevezett vadtelepek kialakulása. Ezek a településtől távolabbi uradalmi puszták, munkás kolóniák, amilyen Csokvaomány esetében a tólápai rész. A település egy hátrányos helyzetű kistérség, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében található. Az 1900-as években a mezőgazdaságról a bányászatra állt át a település, sokan ide is költöztek. Amikor azonban a rendszerváltás előtt a bányák bezártak, Csokvaomány visszasüllyedt a szegénységbe. A lakosság száma 1200-ról 800-ra csökkent. A településtől 2,5 kilométerre van Tólápa, amely eredetileg internálótábornak épült, és lejárat nyílt onnan az ott lévő bányába. Mikor a tábort bezárták, bányászok költöztek a garzonokba, családjaikkal együtt. Ekkor a tólápai rész is fellendült. A gyerekeknek óvoda nyílt, a munkások feleségeinek pedig varroda épült, hogy tudjanak dolgozni. Üzletek nyíltak, mert volt vásárlóerő. Csak ezen a részen mintegy 600-an éltek. Mikor a bánya bezárt, minden megszűnt. Az egykori lakók elköltöztek, és helyükre nincstelen, általában roma emberek költöztek. Ma körülbelül 15 család él itt.

A lakások komfortnélküliek, majdhogynem életveszélyesek. A Belügyminisztérium Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatósága egy kísérleti programot indított, amelynek vezetője lett Richárd. Jelenleg is azon dolgoznak, hogy a családokat uniós források segítségével a rogyadozó házakból a faluba tudják költöztetni, önkormányzati bérlakásokba.

Mint mondta a projektnek három fő eleme van. Egyrészt a beköltözőket készítik fel a beilleszkedésre. Segítenek nekik foglalkoztatási, képzési programokkal is, hogy több pénzt tudjanak keresni, és fizetni tudják a rezsiköltségeket. Másrészt a befogadókat is fel kell készíteniük. Összeszoktató, közösségfejlesztő alkalmakat tartanak. Emellett településfejlesztési koncepciót is készítenek, és segítik őket pályázatokhoz jutni. Harmadrészt pedig a lakhatás megoldásán dolgoznak.

9 házat és 5 telket vásároltak. A meglévő otthonokat még fel kell újítani, a telkekre pedig házakat építeni. Mint mondta az a cél, hogy körülbelül hasonló életkörülményt teremtsenek, mint amilyenben a falubeliek élnek. A házakat és telkeket úgy választották ki, hogy azok ne a község szélén legyenek, hanem minél jobban tudjanak integrálódni a tólápaiak. A program még jövő év végéig tart. Hátra van még a lakások felújítása és az új házak építése. Valamint a képzési és munkahelyteremtő programok elindítása, megvalósítása.