Bár a járvány miatt az elmúlt tanévben rengeteg mindenről le kellett mondanunk -osztálykirándulások, programok maradtak el, sokáig csak online „találkozhattunk” – a fiúknak mindig azt hangsúlyoztuk, hogy örüljünk annak, ami a pandémia ellenére, vagy éppen azért megadatik. Ilyen volt a 2021. június 11-i, pénteki különleges, stációs tanévzárónk is. A diákok osztályonként járták be az arborétumot, ahol négy állomáson várták őket tanáraink az év legkiemelkedőbb teljesítményeivel és persze az elmaradhatatlan, bencés lelki útravalóval. Idei iskolai eredményeink itt láthatók.Idén először tartott gimnáziumunk úgynevezett stációs tanévzárót. Az arborétumban sétálva jutottak el az osztályok a különböző stációkra, állomásokra. Ahogy a hagyományos tanévzáróinkon is lenni szokott ezúttal is visszaemlékeztünk a tanév legkiemelkedőbb tanulói teljesítményeire. Az egyik állomáson a reál, a másikon a humán területen elért eredményeket ismerhették meg tanulóink. Azok névsorát is hallhatták a fiúk az egyik helyszínen, akik az iskola közösségi szolgálatban jeleskedtek és azokét is, akik az iskolai díjakat érdemelték ki. Fantasztikus eredmény, hogy idén két OKTV első helyezettünk is lett. Horváth Dávid angolból Koleszár Csoma pedig fizikából lett a legjobb.
Az iskolai díjakat ismertetve Albin atya az idei tanévet a labirintushoz – amelyet az arborétumban körbeálltak a fiúk – hasonlította. „Olyan volt ez az év, mint amikor a labirintusban sétálunk. Azt hisszük, hogy egyre közelebb jutunk a középponthoz, majd egyszer csak a következő kanyar még távolabb visz attól” – fejtette ki az igazgató. Mint mondta ez az út néha nagyon fárasztó és csüggesztő tud lenni, már-már feladnánk, de észben kell tartani, hogy a labirintusban mindig ott van a középpont. Az is segít szerinte túllendülni az aggodalmainkon, ha emlékeztetjük magunkat, hogy a labirintust nagyon sokan járták és járják, vagyis nem vagyunk egyedül. „Ha ez nem lenne elég, és mégis úgy érezzük elfáradtunk, érdemes kitekinteni. Hogy ott van valami nálunk sokkal nagyobb és örök, valami csodálatos. Minden labirintus, és az élet minden útja ilyen: megvan a középpontja, nem vagyunk benne egyedül, és azon túl pedig valami sokkal nagyobb és ősibb erő lakozik” -tette hozzá.
Egyúttal igazgatónk a köszöntét is kifejezte a diákoknak, hogy amikor lehetőségük volt rá úgy döntöttek, hogy visszatérnek Pannonhalmára, az ezeréves falak közé. „Nagyon sokat jelentett ez nekünk. A normalitást hoztátok vissza és a reményt, hogy bármilyen kiszámíthatatlan és csüggesztő is a világ, a tapasztalatinkat felhasználva előre tudunk lépni.”
Fényképek az eseményről itt találhatók.
